Mari, az elhanyagolt feleség

46 éves koromban megismerkedtem egy 30 éves kicsit molett férjezett hölggyel,Marival.Férje egy alkoholista,nem érdekelte az asszony,inkább az alkohol.Miután a pasi elaludt a település templománál talákoztunk és elmentünk hozzám.Mari készült,masszázsolajat hozott és arra kért vetkőzzek le,feküdjek hasra.Ekkor kezdődött az a felejthetetlen erotikus masszázs ami órákig tartott,és a fejem búbjától a kisujjamig végigmaszírozott,majd fordulás és előlről ugyanúgy kihagyva a farkamat és a heréket.

Szinte könyörögtem hogy azokat se hagyja ki,végül finoman elkezdte kézzel,majd a szájával maszírozni.Olyan szopásban volt részem, amit nagypapa koromban is emlegetni fogok.Ezek után végre én is kezelésbe vehettem a punciját,elöbb a csiklóját ízlelgettem,majd két ujjammal hüvelyébe mozogva juttattam orgazmusig.Ezután a már hosszú ideje meredeken ágaskodó péniszemmel, behatoltam az örjítően szűk punciba és hamarosan teleélveztem.Még egy kicsit egymás karjaiban pihentünk,közben hajnali öt óra lett,hazavittem. Ez a kapcsolat még tartott egy darabig,ekkor sajnos elköltöztem,de mindíg örömmel gondolok ezekre a lopott órákra.

Fantázia, lányos, csöpögős

– Jó reggelt! Csinos vagy ma!

András vigyora látni engedi fogait. Laposak, kicsit kocka alakúak, és…úúúúhhhpff… na, mindegy, olyanok, igen, azonnal eszembe jut róla a szombat éjszaka. Nem kellett volna, nagyon nem. Ezt meg is beszéltünk, tárgyilagosan, józanul, közvetlenül azután, hogy felébredtünk, tapogatózva megkerestük egymást a túlméretes franciaágyban és megismételtük azt, amit egész éjjel műveltünk. Kellett néhány perc, nekem kávé, neki egy szál régleszoktam cigi, mire elhatározásra jutottunk. Többé nem, így nem, egymással semmiféleképpen sem.

Nem volt nehéz betartani, mindössze annyi kellett, hogy huszonegynéhány kilométer válasszon el minket egymástól. Elvállaltam Liza egész területét, had legyen otthon a láztól mazna lányával, egész héten két ember helyett vittem az üzletet. A pénteket azonban nem lehetett megúszni. Kiugrottam a kis púpos teherkocsiból és kihúzott derékkal, tettetett vidámsággal megindultam a cég központi épülete felé. Igyekeztem ellenállni a késztetésnek, hogy sarkon forduljak és elszaladjak. Ostobaság. Felnőttek vagyunk. De még mennyire, hogy azok.

Ránézek, rá kell néznem. Mégis milyen dolog már, hogy nem merek? Okos vagyok, bátor vagyok, büszke vagyok, vagy egyéb tao hülyeség.

– Jó reggelt! Tomi? Fantázia, lányos, csöpögős részletei…