Kétségtelenül ez volt életem legkülönösebb telefonhívása.
Éppen az edzőteremben gyúrtam, amikor világítani kezdett a telefonom. Kerri – írta ki a képernyő. Az exbarátnőm volt, akivel már három éve nem beszéltem.
Általában csak gyúrás után hívtam vissza bárkit is, de most kíváncsi voltam, úgyhogy felvettem.
– Helló? – kérdeztem óvatosan.
A vonal másik végén lévő hang pánikot tükrözött, de félreismerhetetlenül Kerri volt az, akivel annak idején négy évig voltam együtt.
– Ry? Figyelj, muszáj átjönnöd. Vészhelyzet van. Nem vagyok veszélyben, de muszáj azonnal idejönnöd – hadarta, mintha kapkodta volna a levegőt.
– Milyen vészhelyzet? – kérdeztem szkeptikusan. Úgy negyven percnyire voltam a lakásától, a külvárosban. Épp elég barátja lakott a közelében, nem is említve Curtöt, az új pasiját. Mi lehet az a vészhelyzet, ami várhat negyven percet?
– Ryan, elég furcsa helyzetbe kerültem. Szükségem van rád – zihálta a lány. Olyan volt, mintha telefonálás közben kúrták volna.
– Na és mi van Curttel? Nem vele vagy most éppen? – vágtam vissza idegesen. Mégis milyen vészhelyzet miatt lenne szüksége éppen a volt barátjára?
– Figyelj, Ryan. Egyedül vagyok. Most Curt éppen nem hiányzik ide. Tudom, hogy rosszul érzed magad amiatt, ahogy végződtek közöttünk a dolgok, de ha most segítesz, akkor rendben leszünk – ígérte.
Repül az idő, amikor az embert a prűd ex-barátnője mélytorkozza részletei…
