Beülünk az autóba, persze megint a török szomszédunkon poénkodunk, ismét két autónyi helyre állt be. Pár perc alatt beérünk a munkahelyére. Megcsókoljuk egymást, nézem ahogy bemegy az ajtón és Salzburg felé kanyarodok. Izgatottan vezetek, néha talán gyorsabban is a kelleténél de a radar-gyanús helyeken mindig lelassítok.
Persze a Strobl előtt kétszer két sávos úton, a zajvédő fal egyik kiszögelléssében ott bújkál a helyi rosszindulat. Az egyetlen rendőr akinek örömet okoz, ha minél több büntetést beszedhet. Érdekes, mert mindenhol kiállnak jól láthatóan az út szélére de ez a bajszos, ősz hajú, ötvenes, megtestesült gonoszság élvezi a hatalmat. Szerencsémre utólérek egy teherautót ami csak kilencvennel megy és le kell lassítanom. Pont nem voltam előtte még a látószögében. Elégedetten mosolygok ki az ablakon: Nem nyert!
Közben messenger üzenetem érkezik. Karli az. Elküldte a címet. Ahogy nézem, a szállodája nem is bent városban hanem még az előtte lévő külvárosan van. Nem kell a GPS, ismerem az épületet. Fél óra múlva megállok a hotel parkolójában, van elég hely. Bezárom az autót, elindulok a bejárat felé. Amint odaérek, Karli pasija jön ki az ajtón és egy, az ott várakozó taxiba ül. Nem szimpatikus nekem, eddig csak a fb fényképeken láttam de életben sem az. A kocsi elindul. A recepció felé igyekszem, egy dirndl-be öltözött, szőke, nagy mellű de alacsony lány ül a pult mögött.
Mosolyogva köszön. Hirtelen valaki megfogja a vállamat. megfordulok, Karlenia áll mögöttem, mosolyogva, arcáról az örök vidámság rí le. Nem is tudom, hogyan üdvözöljem de ő latinos temperamentumával megoldja a dolgot, magához ölel, én viszont őt. Az egész lobby visszhangzik koránt sem visszafogott örömétől. Rövidujjú, combközépig érő fehér ruhát visel ami kiemeli bőre színét, formás lábait és push up melltartóba bújtatott cicijeit. Magassarkú, western formájú cipője bokája fölé ér.
– Ó, drágám ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki, mesélj! – és csak csacsog, jár a szája, milliónyi apró jelét mutatja a viszontlátás boldogságának. Szinte szóhoz sem jutok, megfogja a kezem és maga után húz. Gyere fel, hozom a táskámat és menjünk! – nevet, széles ajkai között villognak fehéren a fogai.
– Mit szeretnél látni? – kérdezem tőle.
– Ohh my dear, I only want to see you! – Ó drágám, csak téged! – válaszolja. Nem akarok bemenni a városba, London után egy kis nyugalmasabb helyre vágyom. Giorgo-val úgyis végig kell járnom az összes látnivalót. Vigyél el valahová ami szép. – kéri.
Azonnal eszembe jut hová is mehetnénk.
– Ok, I already know it. – Rendben, már tudom is. – válaszolom mosolyogva. Barna szemeiben csillogó boldogságot fedezek fel. Felém fordul és puszit nyom az arcomra. Waoh you are so sweet! – lelkendezik.
Megfogom derekát, a szemébe nézek. Hiányoztál! – szólok halkan neki. Te is nekem – válaszolja szinte suttogva. Pár pillanatig csak nézzük egymást, mindketten várunk majd egyszerre közelít arcunk egymás felé, ajkaink első érintése villámcsapásként ér. Mély levegőt vesz, szorosan rám fonódik, a sok éves be nem teljesült egymás iránti vágy minden pillanata és várakozása benne van forró csókjában. Véget nem érni akaróan játszanak ajkaink, nyelvünk, fogaink a másikkal, kapkodó lélegzetünk, forró lehelletünk cikázik.
Kinyitja szemét, mintha könnycsepp csillogna benne.
– We shouldn’t do this. – Ezt nem lenne szabad. – suttogja.
– I don’t care, for 7 years ago we didn’t do that but now I want you sweet! – Nem érdekel, hét éve nem tettük meg szóval most akarlak! – próbálom berozsdásodott angolságom összeszedni.
– I want you too but we shouldn’t! – Én is akarlak de nem lenne szabad. – suttogja. Magamhoz húzom.
– Don’t think about just enjoy the moment! – Ne gondolkozz rajta csak élvezd a pillanatot! – válaszolom. Ajkaim az övéhez érnek. Karli kezéből kiesik a táska, szorosan átölel, érzem szíve dobbanását, érzem ahogy tüdeje egyre gyorsabban mozdul, érzem mellei domborulatát, nyelve az enyémmel játszik és vív érzéki táncot….
Ki hitte volna? 3. – Szabadnap
