Az egész szeptember 6.-án kezdődött, az első napomon. Reggel izgatottan keltem, 6 órakor már fent voltam, mert nem bírtam tovább aludni. Így legalább sok időm volt a reggeli rutinomhoz, ami sajnos nem volt sok.
Megmostam az arcom, majd a bőrömet végigkentem testápolóval. Ezt szeretem megcsinálni, mert hiszem, hogy ettől sima a bőröm. A forgalmazó szerint az lenne a legjobb, ha valaki egyenesen bele masszírozná a bőrömbe. De mivel egyedül vagyok, ezt magamnak kellett megtennem.
Azzal indítottam, hogy levettem a pizsamámat és besétáltam a fürdőszobába. Mindig gondot okozott meztelennek lenni, de szerencsére ez könnyebb lett, amikor együl költöztem, hiszen soha nincs senki más a házban. Most hogy bent voltam a fürdőszobában annyi volt a dolgom, hogy odasétáljak a kézmosó melletti kis szekrényhez, ahol a krémet tartom. Sokat nem kellett mennem. Kicsi a hely, ha kinyitom az ajtót, akkor alig 50 centi volt az ajtó és a szekrény között. A szekrény mellett egyből a zuhanyzó. Nem volt nagy szám. Semmi fancy kabin, vagy üveg falak. Csak egy a levegő be akasztatott L alakú fémrúd, ami a zuhanyfüggönyt tartotta. A függöny egy sima világoskék, mintátlan darab volt. Egy kicsit unalmas, de még mindig jobb, mint amit tartalékba adtak. Azon oroszlán minták volta, de olyan ronda volt, hogy majdnem egyből kidobtam. Csak azért tartottam meg, mert még nem tudtam venni egy másikat és kell a tartalék.
A másik irányba volt a radiátor és a kis fogasok, amiken a ruháim száradtak és a köntösöm is ott lógott.
Odaérve a szekrényhez, kivettem a krémet, majd egy jó anyagot a kezembe nyomva elkezdtem elkenni magamon. Először a karjaimat kentem át. Lassan végig húztam a tenyeremet az alkaromon, a felkaromon, egészen a vállaimig. Innen aztán felmentem egy kicsit nyakamra. Ezután kezdtem el haladni lefelé. A vállam alatt haladt a kezem, be a hónaljamhoz, majd le az oldalamon a hasamig.
Gondolom észrevettetek egy kis apróságot. Vagy pontosabban két kicsit nagyobb apróságot. A melleimet ilyenkor direkt kerülöm el, ugyanis szeretek előtte egy kicsit játszani. Előtte jó alaposan körbekenem őket. A nyakam, az oldalam, a hasam. Szeretem, amikor az a pont az utolsó. Miután alaposan bekentem a többi pontot, a sok körkörös mozgás miatt úgy érzem, hogy már elkezdett velem forogni a világ. És ekkor ezután jön a várva várt pillanat. A tenyeremet erősen a hasamhoz szorítva lassan és határozottan felhúzom őket, majd amikor a lányok a kezembe kerültek, jól megmarkolom őket és nem eresztem. Ők egy komplett kis masszázst kapnak, ahol is a kezeimet kicsit megszorítóm, majd elengedem és közben fel-le is mozgatom őket. A krém miatt könnyen csúszik a kezem, és egyenesen imádom, amikor néha elengedve őket, újra végig megyek a hasamon és átfogom az oldalamat, csak azért, hogy utána újra visszamenjek és tovább masszírozzam őket. Néha még azt is elképzelem, hogy ezek Tim kezei. Ahogy hátulról átölel és magához szorít…
Nem vagyok nagy társasági ember. Sokat vagyok egyedül és emiatt soha nem kényeztetett még más. Bár szoktam maszturbáció, de mindig olyan hosszadalmas és sokáig tart elmennem. Mire oda jutok, hogy jó legyen, elfáradok. És a tapasztalatlanságom miatt, nem tudtam ezen segíteni. Ezek a masszázsok voltak a legjobb pillanatai a napjaimnak, ami szerintem elmond rólam egy keveset.
Ezután következett az alsó felem. Itt természetesen a derekammal indítok, majd szépen lassan az egyik combomon haladok lefelé. Ha elértem a lábfejemig, akkor elindulok vissza, majd kezdem a másikat. Természetesen itt sem maradok egy kis játék nélkül. A legnagyobb gyenge pontom a fenekem. Rengeteget ülök és ezért rengeteg stressz halmozódik fel benne. Egy pár jól irányzott fogás, markolás, simítás és máris sokkal jobb. Ami pedig azt a pontot illeti…. Nos azt nem szoktam nagyon piszkálni. Ilyenkor általában már túl forró ahhoz, hogy bármit is csináljak vele. Az egyetlen amit szoktam, hogy megtörölgetem. A nedv, amit a masszírozás miatt engedett ki nagyon nem lenne jó, ha ottmaradna. A végén átázna a ruhám és az nagyon kínos lenne. Itt szerencsére könnyű dolgom van, ugyanis nem kell semmilyen szőrzettel bajlódnom. Mindig is csak egy nagyon apró kis világosbarna pamacs volt ott, ami olyan rövid volt, hogy észre sem lehetett venni.
Ezután a ruhámat kellett volna kiválasztanom, ha nem tettem volna meg már tegnap. Mivel az idő még kellemes meleg volt és érződött a nyár hangulata, ezért egy hosszú, sötétkék szoknyát vettem fel, amin világoskék virág minták borítottak. Felülre pedig egy rózsaszín inget. Az ing alját betűrtem a szoknya derekába, így szerintem még karcsúbbnak is kinéztem mint amúgy. Eztán megreggeliztem, megmostam a fogam, majd a táskámat a hátamra kapva elindultam. Egy klasszikus hátiszákom volt, a kétpántos. Valamiért jobban szerettem, mint a női válltáskákat.
Az lakásomtól alig 20 méterre volt a megálló, ahonnan minden fél órában járt a busz az iskolám felé és kb ugyan ennyi idő alatt be is értem. A buszon alig voltak emberek, révén nagyon korán volt még, háromnegyed 7.
Miután megérkeztem, egy kis séta után már elém is tárult a hely, teljes nagyságában. Az iskola hatalmas volt. Kívülről legalább is. De belül biztos kisebb. Én kis ártatlan… Belülről még nagyobbnak tűnt, mint kintről. A központi hall olyan nagy volt, mint a korábbi iskolám, az udvarral együtt.
Nyilván ebből a nagy területből adódóan, fogalmam sem volt hogy merre kellett volna mennem. Találtam egy nagy térképet a bejárat mellett, de hogy őszinte legyek, olyan volt mintha kínaiul lett volna. Az órarendemben minden óra számokkal volt megjelölve, és a térképen pedig egyetlen szám sem szerepelt csak betűk. Sajnos még túl korán volt hogy megkérdezzem a másodéves barátnőmet, szóval el voltam veszve.
Szerencsétlenkedésemet egy kedves mosolyú lány is észrevette, aki odaállt mellém, hogy segítsen. ,,Szia. Segítségre van szükséged?” kérdezte a lány nagyon barátságosan. Egy szőke hajú, magas, karcsú lány volt, az enyémhez hasonló hosszú, fehér szoknyát viselt, felette pedig egy fehér blúzt és ugyan ilyen kardigánt.
,,Igen.” válaszoltam. ,,Az első órám Közgazdaságtan alapjai lesz, de nem találom a termet.” Egy kicsit szégyelltem magam. Még csak az első nap volt, és máris eltévedtem.
,,Áh, értem. Mutasd, hol lesz az óra?” Átnyújtotta az órarendemet, és a lány már mosolygott is, szélesebben, mint korábban. ,,Ezt a tárgyat az C épületben tarják. Mi most az A épületben vagyunk.”
Azonnal megijedtem, ugyanis fogalmam sem volt hol van az a C épület. Azt sem tudtam, hogy ez az A…
,,Elsőéves vagy, igaz?” Kérdezte a lány. Félénk bólintással válaszoltam, mire ő mondta, hogy ne aggódjak. ,,Ez gyakori az első napon. Mindenkivel előfordulhat. Amúgy én is pont oda megyek, jöhetsz velem.”
Ez váratlan volt, de örültem, hogy felajánlotta. Nem tudom, hogy egy magam meg tudtam volna találni. Miközben sétáltunk, ez a lány a korábbi aranyos módján beszélgetést kezdett.
,,Amúgy a nevem Nikollette. Harmadéves vagyok Rendezvény szervezésen.”
,,Emma. Most kezdek Tanárképzőn.” Niki lány kicsit meglepődött, ez pedig engem is elbizonytalanított.
,,Tanárképzőn vagy te is?! Az remek! Sok embert ismerek azon a szakon. Könnyű, hiszen nagyon kevesen vannak.” Ezt akkor még nem is tudtam. Azt hittem, hogy sokan leszünk, hiszen a ponthatár nem volt magas.
Amíg sétáltunk, Niki (aki idők közben megkért, hogy hívjam így) megmutatta, hogy honnan tudom az egyetem térképét letölteni telefonomra. Még a számát is megadta, hogy hívjam nyugodtan, ha újra elakadok.
Idők közben azt is észre vettem, hogy a fiúk gyakran néztek minket. Ez engem zavart egy picit. Nem szerettem, ha bámulnak, de hamar rájöttem, hogy nem engem, Niki-t nézték.
Sokkal karcsúbb volt mint én, és az idomai is nagyobbak. Főleg az első kettő. Olyanok voltak, mint amit egyenesen egy férfi magazinból szedtek ki. És azzal az aranyos mosolyával… Egy igazi édesség a szemnek. A haja olyan volt, mintha aranyszínű selyem lett volna, ráborult a vállára, körbefonva az arcán, hogy mindig, amikor hátra simítja, a kilátszódó nyaka ámulatba ejtsen mindenkit. Az illat pedig, ami körülvette a teljes testét, olyan édes volt, mintha mézbe lenne mártva. Még Emma maga is úgy gondolta, hogy Niki vonzó, pedig szintén lány. Nem sűrűn érez ilyet, de most egy kicsit még a féltékenység is elkapta.
,,Mesélj magadról Emma. Van valakid?” kérdezte Niki, én pedig egy kicsit meglepődve belepirultam a válaszba.
,,Nincs…”
,,Ne mond! Pedig olyan aranyos vagy… Még a neved is cuki. Olyan sok féleképpen lehet becézni.” válaszolta Niki. ,,De ne aggódj, nekem sincs.”
,,Ko-Komolyan?” kérdeztem vissza hitetlenül.
,,Igen.” sóhajtotta Niki. ,,Nem vagyok jó a fiúkkal.” Ezt egyenesen nem akartam elhinni. Niki kedvesnek tűnt, intelligensnek és mindezek mellett gyönyörű is volt.
,,És még csak egy olyan valaki sincs, akivel szeretnél valamit?” kérdezte Niki.
,,Nos… Van valaki…” Válaszoltam és kezdtem újra elpirulni. ,,Van ez a srác, akiért nagyon régóta érzek valamit. De még nem mondtam el neki. Most viszont, hogy újra egy iskolába kerültünk, ezen szeretnék változtatni.”
Niki széles mosollyal hallgatott, majd amint abbahagytam a beszédet, láttam ahogy a szájához emeli a kezét, és nevet egy kicsit.
Én ezen elszomorodva lehajtottam a fejem és egy picit elgondolkodtam.
,,Tényleg ilyen nevetséges…?”
,,Hmm…? OH! Nem nem, dehogy!!” válaszolt Niki. ,,Azért nevettem, mert én is ilyesmi helyzetben vagyok.”
A tekintetem egyből visszaszállt a mellettem sétáló lányra. ,,Igen?” kérdeztem csillogó szemekkel.
,,Igen. Tavaly ismertem meg. Egy darabig egészen híres volt az emberek között és megragadta az én figyelmemet is. Bár akkor még inkább voltam irigy rá, mint bármi más. De valahogy, szinte egyik napról a másikra, elérte hogy beleszeressek.” Ez a kis történet kezdett egyre érdekesebb lenni. Szinte éreztem, hogy közelebb hoz minket. ,,De mivel mind a ketten elfoglaltak voltunk és külön évfolyamon tanultunk, nem tettem semmit. De idén változtatok ezen! Még ma megfogom keresni és elmondom neki az érzéseim!”
Egy furcsa érzés kerített hatalmába. Alig ismertem ezt a lányt 10 perce, de máris úgy éreztem, hogy rokonlelkek vagyunk. Éveken át ott volt előttem Tim. Csak annyi lett volna a dolgom, hogy odamegyek és elmondom neki az érzéseim.
,Nem!’ gondoltam magamban. ,Nem akarom tovább húzni a dolgot én sem!’
A tekintetem komoly lett és elhatározott. Niki erőt adott és szükségem is lesz rá.
,,Niki?”
,,Hmm?”
,,Szerintem én is ezt fogom tenni!”
,,Itt is vagyunk.” Mondta Niki, ahogy megérkeztek egy nagy épülethez, egy boltíves bejárattal.
Az faajtó nagynak tünt és nehezen nyithatónak. De amikor Niki felé sétált, mint egy mozgó ajtó, két oldalra húzódott. Bent az épületben egy egyenes folyosó fogadott minket, ami vezetett jobbra és balra, egyenesen pedig egy lépcső volt a következő emeletre.
,,Innen menj balra és keresd a 108-es termet. Ki lesz írva, nem fogod eltéveszteni.”
,,Köszi. Nem tudom mit csináltam volna, ha nem jössz segíteni.” mondtam.
,,Ne is törődj vele. Mindent bele csajszi!” Mondta Niki, ahogy felemelte az egyik mutató úját és egy kacsintás után elindult jobbra.
—-
Hamar rájöttem, hogy Niki bizony túlbecsült. A sok ajtó közül ugyanis nehéz volt megtalálni a jót. Végül így is késtem 5 percet.
Az oktató és a diákok már bent voltak. Én elnézést kértem a késésért, de a legnagyobb meglepetésemre az oktatót nem igazán érdekelte. Azt mondta foglaljak helyet és folytatta a bevezetőt. Sajnos nem kezdte az én kedvemért előröl, így lekéstem azt ahogy bemutatkozik. A nevét is csak onnan tudtam meg, hogy felírta a táblára.
Csak legelöl találtam helyet, amit el is foglaltam. Nem akartam több rossz pontot szerezni, ezért csak csendben ültem és hallgattam az órát.
—-
Mivel dupla órák vannak, ezért második órám után már dél volt. Szerencsére itt van egy ebédszünet. Végre tudok találkozni a barátnőmmel, Amy-vel.
Ő már több mint egy éve itt tanul, szóval mint második éves azt mondta sokat tud majd segíteni. Tanulásban sajnos nem, mivel ő másik szakon van. Bár, nekem az is elég lett volna, ha segít az egyetemi normákkal.
Amy szintén abból a suliból való volt, ahol Tim és én tanultunk. De ő egy évvel hamarabb végzett, mint mi, mert nem maradt felsőfokú vizsgát tenni. Noha nem is kellett neki, ugyanis így is volt elég pontja az egyetemhez.
Telefonon beszéltük le, hogy hol kellene találkoznunk, de nekem ettől még nem volt könnyebb dolgom. Mint azt már sokszor mondtam a hely hatalmas volt. Szerencsémre a térkép, amit Niki mutatott nagy segítség volt.
A megbeszélt hely a B épület. Itt egy komplett étterem üzemelt arra, hogy a diákokat ellássa. Az illatok nagyon csábítóak voltak, de én hozam magammal enni, szóval csak kint megvártam. Ahogy vártam, azon tűnődtem vajon milyen srácról beszélhetett Niki. Abból amit hallottam egy kis kép kúszott az emlékeimbe.
Volt egy srác a régi iskolámban. Egy valóságos sztár. Tökéletes mindenben. Kiváló tanuló, sportember, remek magatartás, segítőkész személy és mindezek mellett még jól is nézett ki. Emlékszem, mindenki féltékeny volt a barátnőjére. De sajnos nem láttuk, mióta leballagott.
,Áh… Mennyi lenne az esélye…?’
A kényelmes gondolkodásom közepette, csak néztem az emberek tucatjait. Kicsit frusztrált, hogy én egyedül voltam. Pontosan, csak voltam. Aztán a következő pillanatba valaki hátulról átölelt, én pedig azt hittem sikítok, annyira megijedtem.
Onnan tudtam csak, hogy nem egy akármilyen idegen, hogy felismertem a kiáltást, amivel köszöntött.
,,Emmy!” Kiáltotta Amy. Az egyetlen személy aki így becéz.
,,Amy!” Öleltem meg én is boldogan, amint megláttam.
,,Olyan rég volt.” mondta Amy. És igaza volt. Nagyon régen nem beszéltünk élőben. Két teljes éve, mióta elköltözött. ,,Sok mesélni valód van! De még előtte, szeretnélek bemutatni a barátaimnak!” Amy ezzel el is indult egy irányba. Én mentem is volna utána, de megláttam valakit, akin rajta maradt a szemem.
Egy srác, akire szinte radar van az agyamban. Tim ott ált az épület végében, nem sokkal a bejárat mellett. Elsőre majdnem fel sem ismertem. Teljesen máshogy nézett ki, mint amilyennek ismertem. Régen egy teljesen rövidre nyírt hajú személy volt, aki folyton bemelegítőben és bő pólókban jelent meg a suliban. Ezzel szemben most sokkal hosszabb felzselézett haja volt, fekete farmert és egy félig betűrt fekete inget hordott, vörös csíkokkal a nyakán. Bár a ruha nem mutatta, de még így is látható volt, hogy rendesen ki is van gyúrva, még jobban mint régen. Az egyik fülében egy sor pirszing futott a másikban egy fülbevaló lógott. A nyakában egy kis nyakörv szerű bőrpánt, és a kezén is volt egy hasonló darab, mind a kettőből kis tüskék álltak ki. A régi bakancs mániája is a múlté volt és most sport cipőt hordott.
Hogy őszinte legyek, fogalmas sincs, hogy miből jöttem rá, hogy ő az. Egy érzés volt. Valahogy a kisugárzása ugyan olyan maradt. Egyedül volt, mint a középiskolában is, állandóan. Akkor is az egyetlen személy, akivel időt töltött, az a korábban említett szupersztár volt, aki valamiért a barátja lett. Sokat köszönhetett neki. Tim alapból egy antiszociális volt. Ez a barátja rántotta bele mindenbe és olyan érdemeket ért el, amiket magától talán soha. Kis túlzás, hogy miatta lett Tim is híres az iskolában. És én is így ismertem meg, hogy a szupersztár miatt elkezdett foglalkozni az osztállyal és összebarátkoztunk.
Végre itt volt előttem Tim. Miután egy éve nem mertem elmondni neki, hogy mit érzek, szinte depressziós lettem. Amikor viszont meghallottam, hogy lesz még egy esélyem, mindenemmel erre koncentráltam. Ő volt az első szerelmem. Szinte első ránézésre megdobbant tőle a szívem. A közeledésem miatt jó barátok lettünk, de itt megragadt. Ez viszont a múlt. Most kaptam egy új esélyt és élni fogok vele.
Elkezdtem megközelíteni. Tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgom, hiszen egyedül van. Mindig egyedül van. A szívem a torkomban dobogott és minden lépéssel egyre jobban szerettem volna már ott lenni.
,,T-Tim!” Kiáltottam, hogy felkeltsem a figyelmét. De mellettem valaki ugyan ezt tette.
,,TIIIM!” Kiabálta egy holló fekete hajú lány, ahogy elszaladt mellettem és Tim nyakába ugrott. Tim kitartotta a kezeit és egy öleléssel egybefűzve megpörgette a lányt.
Én csak néztem tátott szájjal és nem értettem, hogy mi történik. ,Ki ez a lány és miért van ilyen jóban Tim-el?’ kérdeztem magamban. Sorba jöttek is a kitalált válaszok. Lehet egy rokona. Vagy egy közeli barátja. Esetleg csak egy személy, akivel jó barátok, mint velem is volt.
Nem sokkal ez után újabb emberek mentek el mellettem és ők szintén Tim felé haladtak. Négy srác volt és egy újabb lány. Egy kicsit feltűnőek voltak, kezdve azzal, hogy minden srác nagyon keménynek nézett ki és nagyon hangosak is voltak. Amikor odaértek, körülvették Tim-et, ami engem nagyon aggasztott. Mindig is szerették mások piszkálni és féltem, hogy most is ez fog történni. Ezeknek a személyeknek amúgy is bajkeverő kinézete volt. Az egyikük felemelte az egyik kezét és meglendítette Tim felé, de Tim csak belecsapott és a következő, amit láttam, hogy átöleli az idegent és fordítva.
Ekkor vesztettem el teljesen a dolgokat. A Tim, akit én ismertem még a saját családjával is olyan volt, mint idegenekkel. Még velünk, a barátaival sem fogott soha kezet. Nem értettem, hogy mi a helyzet most. Kik ők? Honnan ismerik egymást? Válaszokat akartam, és minél hamarabb. És azt is tudtam, hogyan szerezzem meg őket. Tim-el jóban voltunk és én nem változtam semmit. Biztos felismer és akkor, majd elmagyarázza a történteket.
Ismét elindultan, de ekkor egy kéz esett a vállamra. ,,Keresel valakit kislány?” Kérdezte egy erős, férfias hang mögülem. Amikor megfordultam, láttam, hogy egy magas sötét hajú személy áll mögöttem. A sötét pólója feszült a testén, az arca pedig olyan volt, mint amin acélt lehetett volna hajlítani. Ez az erős arc olyan szigorúan nézett, hogy nem mertem megszólalni sem.
,,Azt kérdeztem keresel valakit?” Erősített rá a kérdésére. ,,Ott csak az én haverjaim vannak. És téged nem ismerlek. Még, legalábbis.” A hangja egyszerre volt hívogató és eltántorító.
,,É-Én.. Tim egy ba-”
,, Áh, szia Luke. Mi a helyzet?” Vágott a szavamba Amy, ahogy mellém ért és átkarolta az egyik kezem.
,,Ismerjük egymást?” Kérdezett vissza a srác előttük.
,,Amy vagyok. Egy csoportban vagyunk a gyakorlatainkon” Felelte Amy és ekkor már kezdett derengeni valami a másik oldalon is.
,,Ja igen. Amy. Már megvan. Ez itt az egyik barátnőd?”
,,Igen. Még csak most jött ide, és nem tudja a dolgokat.” Válaszolta Amy és már kezdte is elhúzni a kezemet egy másik irányba. ,,Majd én gondoskodom róla, ne is törődj vele.”
A srác ekkor vállat vont Amy elhúzott engem, jó messze ettől a Luke-tól és ami zavart, messze Tim-től. Miután, elég messze értünk, Amy a vállamra tette a kezét és idegesen kérdezgetni kezdett.
,,Ugye minden rendben? Nem bántott, vagy hasonló?” Kérdezte miközben ő maga is nézte, hogy van e rajtam sérülés.
,,Dehogy. Nem történt semmi.” Válaszoltam, nem értve a helyzetet. ,,Amy mi ez az egész? Ki volt az a srác? Kik voltak a többiek? Az ott tényleg Tim volt?” Kérdések hadát zúdítottam rá, és Amy látszólag bajlódott a válaszadással.
,,Ez az első napod, szóval nyilván nem tudtad. Az ott Luke Hillland volt. Az iskola egyik legveszélyesebb személye! Egy gengszter, akitől fél az egész suli. Még a tanárok is.” Ennek hallatán nem tudtam nem nyelni egyet. Egy ilyen titulus egy ekkora helyen jelenthet annyit, mint egy kisebb város vezetője. ,,A többi személy a barátai voltak, akik folyton vele lógnak. Olyanok, mintha a követői lennének. Az utolsó kérdésedre pedig a válasz, hogy igen és nem.” Ez természetesen engem össze is zavart és azonnal kértem, hogy folytassa. ,,Az ott tényleg Tim. A személy, akit mind a ketten ismertünk. De sokat változott, és már szinte olyan, mintha egy másik személy lenne.”
Ekkor igazolódott be a félelmem. Nem csak képzeltem, Tim boldog volt azokkal az emberekkel, pedig régen messze elkerülte volna őket.
,,De ő még mindig Tim, nem?!” Kérdeztem vissza azonnal, de Amy nem rázta meg a fejét.
,,Nem érted, mert még nem láttad. Ő már egy másik Tim. Olyan, mint akit kicseréltek.” Felelte Amy, én pedig folytattam volna a kérdezgetést, de valaki elkezdett szólongatni mögülem. Abban reménykedve, hogy talán Tim az, gyorsan megfordultam, de nem ő volt.
,,Emma!” Kiáltott fel egy szőke szépség, ahogy közeledett felém.
,,Niki?” Csodálkoztam, hiszen nem számítottam rá.
,,Milyen volt a napod? Ugye megtaláltad a termet, amit kerestél.” Én kicsit elpirulva bólintottam és megköszöntem neki. ,,Hagyd már. Mondtam, hogy semmiség. És mond, mi a helyzet azzal a fiúval, akit említettél. Megtaláltad már?”
,,Meg.” Feleltem ,,De még nem tudtam beszélni vele.”
,,Oh, te szegény.” Próbált vigasztalni és be kell valljam, a bársonyos, puha hangjától máris jobban voltak. ,,Ne add fel. Még rengeteg időd van, még csak elsőéves vagy. Nekem ez az utolsó esélyem, hogy beszéljek az én romeómmal.”
,,Szóval még te sem találkoztál a tieddel?” Kérdeztem vissza, de Niki máris javította magát.
,,Mi már találkoztunk. Csak tudod, ez a srác kicsit kemény dió. Nem hiszem, hogy könnyű dolgom lesz vele, de mindent meg fogok tenni!” Niki pozitivitása szinte engem is feltöltött. Többé nem voltam olyan letört.
,,Mindent bele. Én szurkolok neked.” Biztattam és a mosoly, amivel megköszönte minden pénzt megért. Ezután elment, mert azt mondta, hogy van egy kis dolga az ebédszünetben. Ahogy lelépett, Amy egyből újra számon kért.
,,Őt honnan ismered? Miért vagytok ilyen jóban?” Kérdezte magas hangon.
,,Nem igazán ismerem.” Válaszoltam ,,Csak ma reggel találkoztunk. Segített nekem megtalálni a termemet és közben összebarátkoztunk.”
,,Te csak úgy vonzod a bajt, úgy látom!” Jelentette ki Amy, amin nagyon meglepődtem. ,,Ő Nikollette Riverfield. A iskola 3 Uralkodójának az egyike, Luke mellett. Az apja az egyetem Dékánja, ő pedig a suli Diák Tanácsának az elnöke! Több hatalma van, mint az apjának.”
,,De ez miért baj?” Kérdeztem tudatlanul. ,,Ő olyan kedves és aranyos.”
,,Igen. Kívülről. De emellett pedig egy igazi k*rva, aki folyton váltogatja, hogy kivel bújik ágyba.” Ezt természetesen nem akartam elhinni és ezt látta Amy is. ,,Durva pletykák keringenek róla a campuson. A hírek szerint amikor első éves volt, lefeküdt minden egyes sráccal az egyetemen. Aki nem akarta, azt belezsarolta a dologba. Kapcsolatok százait tette tönkre, és ugyan ennyi srácnak okozott traumát az ágyban. Egy bizonyos szinten még rosszabb, mint Luke. Ő csak bizonyos esetekben lép közbe és csak azok ellen, akik megszegik az ő szabályait. De ez a nőszemély egy kiszámíthatatlan kattogó bomba!”
Eszerint Niki egész eddig csak hazudott nekem? Megjátszotta magát és a hátam mögött kinevetett? Ez a tudat nagyon elszomorított. Alig bírtam elhinni. Találkoztam az egyetem legveszélyesebb személyeivel és az egyik már át is vert. Ennél rosszabb kezdést nem tudtam volna elképzelni sem. Mindennek a tetejében pedig, ahogy kiderült Tim ennek a Luke-nak az egyik haverja. Ez pedig sokban nehezíti majd a dolgomat.
Amy ezután úgy gondolta, hogy talán elég inger ért egy napra és majd bemutat a barátainak később. Ezzel persze teljesen egyet is értettem. Olyan összezavarodott voltam, hogy majdnem megint eltévedtem a következő órámra menet. Ez már a fő tárgyamról, a tanításról szólt.
Egy kis terembe léptem be. Bent nem voltak sokan, alig 20 ember, de még volt 5 perc, szóval gondoltam majd még jönnek. Besétáltam és leültem egy első padba. Furcsa módon ez volt az egyetlen üresen hagyott pad. Elgondolkoztam, hogy ennek van-e valami oka, de nem törődtem vele sokat. A maradék időben még érkezett egy pár ember, de a végső létszám is csak olyan 30 körüli lett.
,Szóval erre gondolt Niki, amikor azt mondta, hogy kevesen vannak tanárképzőn.’ Arra gondoltam, hogy lehet mégsem mondott csak hazugságokat. Lehet a többiben is volt igazság, de túl zavarodott voltam, hogy ezen gondolkozzak. Lassan idő lett és a tanár is belépett a terembe. Pontosan, ahogy a teremben felakasztott óra 13:00-t ütött.
,,Helló, kedves diákok!” Köszöntött mindenkit az oktató.
Egy ötvenes éveiben járó férfi lehetett. A fején egy szögletes szemüveget viselt, a ruhái pedig mind szépen vasaltak voltak. A fekete vászonnadrág és a fehér ing megszokott volt, a korábbi oktatók is hasonlóan öltöztek. De ez az oktató mindezek felett egy barna mellényt is viselt, amit az egyetem címere díszített.
Az első dolga az volt, hogy körbeadott egy jelenléti ívet, amit megkért, hogy mindenki töltsön ki. Közben elmagyarázta, hogy mivel ez egy kisebb csoport, azért ezt minden órán meg fogjuk csinálni. Így látja majd, hogy ki mennyi órán vesz részt. Miután körbeért a lap, az utolsó ember kivitte neki és ő sorban felolvasta a neveket.
,,Úgy látom senki nem hiányzik.” Jegyezte meg az oktató, majd nem sokkal ezután kopogás hallatszott az ajtón. ,,Tessék” Jelzett, majd a kilincs lenyomódott és egy diák lépett be rajta.
,,Elnézést a késésért, Professzor.” Mondta a diák, majd becsukta maga mögött az ajtót.
,,Ez csak az első nap. Még belefér. Elmondanád a neved?” Kérte az oktató és már el is kezdte lapozni a névsort, de a diák egy papírt nyújtott át neki. Az oktató vetett rá egy pillantást, majd bólintott a diáknak. ,,Azt hiszem értem a dolgot. Akkor kérlek foglalj helyet és kezdjük az órát.” A diák így is tett és egyenesen az én padomhoz jött. Ő volt az első, mindenki más úgy került engem, hogy már kezdtem aggódni, hogy van velem valami.
,,Szabad ez a hely?” Kérdezte én pedig csak ekkor vettem észre, hogy milyen helyes is ez a srác. Barna, kicsit hosszú haja volt, és szemüvege, mint az oktatónak. Kicsit lejjebb egy vörös póló volt, ami alól szinte látszott a jól kidolgozott felsőteste.
Hebegve-habogva mondtam, hogy persze, amit egy mosollyal megköszönt és leült. A válasza után szinte elvörösödtem. A srác elővett egy tabletet, majd nyitott rajta egy üres oldalt. Eközben nekem eljutott az orromig az illata. Valami nagyon ismerős aroma lehetett. Esküdni mertem volna, hogy emlékeztet valakire, de nem tudtam rájönni, hogy honnan ismerem. Ilyen volt ez a srác is. Annak ellenére, hogy nem tudtam miért, azt éreztem, hogy már találkoztunk.
,,Rendben. Most, hogy a jelenlétin túl vagyunk, itt az ideje, hogy én is bemutatkozzam.” Kezdett bele az oktató. ,,A nevem Marshal Pendington Professor. Az egyetem Tanárképző szakának vagyok a vezetője. Oxfordban végeztem egyetemet, aztán visszajöttrm az államokba és azóta is tanítok. 20 év tapasztalat van a hátam mögött, szóval kérek mindenkit, hogy ne féljen feltenni a kérdéseit. Mint ennek a csoportnak az oktatója, a feladatom, hogy mindenben segítsek nektek, hogy elérjétek a képzés célját, azaz hogy Diplomát szerezzetek. Ehhez kérlek nyugodtan éljetek ezekkel az információkkal.”
Az oktató ezután felírta a nevét, az email címét és fogadóóra időpontját a táblára. A legtöbben ezt azonnal lekörmölték, velem együtt, de volt egy kivétel. Láttam, hogy a mellettem lévő srác nem jegyzetel. Csak tartotta maga előtt a tabletet. Az oktató ezután felírta a tantervet erre az évre, ami megint mindenki leírt, kivéve ez az egy srác. Az oktató miután elmagyarázta a terveket és a projekteket, amiket meg kell csinálni. Azt javasolta mindenkinek, hogy találjanak egy párt, és kezdjenek el gondolkozni, hogy mit fognak készíteni a félév végére, nagy projekt címen. Ez fontos, hiszen ez határozta meg a jegyünk felét. Ekkor már az padtársa is megmozdult. Egy kattintással megnyitott egy új ablakot, majd beírt rajta valamit és ráment a küldésre.
Egy kicsit aggódtam, mert ötletem sem volt, hogy mit kellene tennem. Ahogy körülnéztem a termen, azt láttam, hogy mindenki megtalálta a partnerét és hogy szinte mindenki a padtársát választotta. Ekkor arra gondoltam, hogy talán nekem is ezt kellene tennem, de nem akartam megzavarni az órát. Ekkor azonban varázslatos módon az történt, hogy az oktató telefonja elkezdett rezegni, amit egy bocsánatkérést követően felemelt és kiment a teremből, hogy felvegye.
A tanár távozásával az osztály bár nem sokkal, de egy picit hangosabb lesz. Nem úgy, mint a korábbi iskolámban. Nem kezdtek el hangoskodni, csak halkan beszélgettek az emberek. Ekkor úgy éreztem itt az alkalom és megkérdeztem a padtársam.
,,Ha még nincs partnered, lenne kedved velem csinálni a projektedet?” Kérdeztem de félénken azonnal hozzátettem ,,Ha neked így megfelel…”
A srác felém fordult és amikor a lendülettől a haja végigsimult a szeme előtt… Elkezdte mozgatni a fantáziámat.
,,Persze” Válaszolta a srác egy szívmelengető mosollyal. ,,Egy ismerősöm már tanulta ezt a tárgyat. Óra alatt már el is kértem tőle, hogy mit kell csinálni. Ha gondolod, odaadhatom neked is és akkor talán meg tudjuk oldani egy átdolgozással.”
Az a srác nem győzött elképeszteni. A feladat még éppen csak ki lett adva és ő máris megoldotta.
,,Az remek lenne!” Válaszoltam és a srác már elő is vette a telefonját.
,,Cseréljünk számot. Úgy könnyebb lesz tartani a kapcsolatot.” Ezzel egyet értettem és elő is vettem a sajátom. Ekkor a srác megjegyezte, hogy ugyan az a modell, csak a tok más, az is csak színében. A srácnak erős vörös volt, nekem pedig világoskék. Odaadtuk egymásnak a telefonokat és beírtuk a számunkat. Eztán visszacseréltük, és én majdnem elfelejtettem egy lényeges dolgot. ,,Meg tudnád mondani a neved is?” Kérdezte és én azonnal feleltem ,Emma Whitesheep’. A srác ezután egy kicsit elmosolyodott, amit én furcsálltam. ,,Bocsi” Kért elnézést. ,,Csak emlékeztet valakire.”
,,Megkérdezhetem én is a tied?” Próbáltam terelni a dolgot és a srác vette a lapot.
,,Persze. A nevem D-” Az oktató ekkor érkezett vissza és félbeszakította a beszélgetést.
,,Elnézést mindenkitől az előbbiért.” Mondta az oktató. ,,A Dékán hívott, hogy a tanároknak 14:00-től értekezlete lesz. Ez azt jelenti, hogy erre az órára ennyi, és hogy minden további órátok is elmarad a mai napra. Mielőtt még elengedlek titeket, van valakinek valami kérdése?”
Egyetlen diák sem tette fel a kezét, szóval a professzor elengedett minket. A mellettem ülő srácnak nem tartott sokáig, hogy összepakoljon és már ki is lépett az ajtón mire én csak felálltam az asztaltól. Amikor kisétáltam én is, körülnéztem a folyosón, de a padtársam már sehol nem volt. Így én ott maradtam a telefonomban egy számmal, amihez nem tudtam nevet társítani. Végül azt írta be neki, hogy ,Helyes Srác’.
Eztán természetesen egy kicsit célomat vesztve kezdtem barangolni az egyetemen. A hazafelé tartó buszomig még sok időm volt. De nem unatkoztam. Csak az járt a fejemben, hogy mit csináljak a Tim üggyel. Idők közben kaptam egy üzenetet Niki-től, hogy sikeresen beszélt a sráccal és elintéztek egy randit. Ehhez nem tudtam hogyan kellene állnom, de a végén mégis csak örültem neki és példaként néztem rá.
Nekem is el kell mondanom, hogy mit érzek, mert lehet, hogy sikerül majd megnyernem magamnak Tim-et. De ezt nem tudtam mások előtt megtenni. Meg kellett találnom őt egy olyan helyzetben, ahol nincs senki más csak mi.
Épp egyedül ültem egy asztalnál, és a tesómnak írtam, hogy végeztem mára, amikor megláttam a távolban Tim-et, egyedül.
Azonnal kihasználtam a lehetőséget és megindultam felé, de már megint megtalálta az a lány korábbról. Átölelte Tim-et, aki ezt egy meleg mosollyal fogadta. Ez furcsa volt nekem, hiszen ameddig ismertem, egyszer sem láttam így mosolyogni. A lány eztán karon ragadta és együtt mentek tovább.
Egy szúró érzés kezdett zavarni a mellkasomban, minden pillanatban, ahogy őket néztem távolodni. Valamiért annyira fájt a szívem, hogy alig bírtam elviselni. Annyira zavart, de nem tudtam mit tenni, csak szenvedni, és menekülni, ahogy azonnal leléptem és inkább korán kimentem a buszhoz.
—-
Amikor hazáértem, szinte teljes pánikban voltam. Nem találtam sehol a pénztárcámat. Már feltúrtam az egész táskám, de nem volt meg. Próbáltam felidézni, hogy mikor használtam utoljára. Amikor még az egyetemen voltam és a tesómnak írtam. Arról már ötletem sincs, hogy miért vehettem elő, de biztos voltam benne, akkor hagytam el, mert nem figyeltem másra, csak Tim-re.
,,Most mit fogok csinálni… Abban volt minden pénzem a hónapra. Nem volt nálam sok kp, de a hitelkártyám is ott volt. Ha egy újat kell igényelnek, az egy vagyon lesz…”
Legszívesebben elsírtam volna magam a konyha közepén, amikor a telefonom elkezdett csörögni. A Helyes Srác volt az.
Meglepődtem, hogy máris felhív. Lehet máris talált valamit arra a projectmunkára.
,,H-Hallo?” Kérdeztem bele a telefonba,
,,Szia. Emma Whitesheep-el beszélek, ugye?” Kérdezte a hang a telefonban én pedig felismertem a padtársamat.
,,Igen. Miben segíthetek?” Kérdeztem vissza, egy kicsit talán túl formálisan. Eszembe jutott a srác képe és egy picit ideges lettem.
,,Megtaláltam a pénztárcádat. Itt felejtetted az egyetemen.” A mondat, mint villámcsapás vágott belém. Nem tudtam elhinni, hogy van ilyen. ,,Most végeztem. Autóval vagyok, elvihetem neked, ha gondolod.”
Én persze azonnal kaptam az ajánlaton. ,,Az nagyon jó lenne.” válaszoltam neki.
,,Remek. Olyan 20 perc és ott leszek.” válaszolta, majd elköszönt, mielőtt mondhattam volna bármit is.
—-
A srác közel pontosan akkor érkezett, amikor mondta, hogy fog. Amikor kimentem volna az ajtón, már ott volt előttem. Egy kicsit megijesztett, de azonnal ő kért bocsánatot egy kedves mosollyal, én meg mondanom se kell, majdnem elolvadtam a helyszínen.
Ha már eljött eddig, beinvitáltam, hogy megkínáljam valamivel. -Nem olvasó, nem azzal, amire gondolsz!-
,,Kérsz egy kávét?” kérdeztem tőle, miközben átvezettem a nappalin. A házam nem volt nagy. A nappali, az étkező és a konyha egy térben voltak, egymás mellett.
,,Jólesne egy, köszi.”
Ezzel én el is vonultam a konyhába, és nekiláttam. Azzal kezdtem, hogy kitakarítottam a kávéfőzőm szűrőjét, majd friss adag kávédarát tettem bele. Miközben ezeket csináltam, egy szót sem szóltam, ugyanis nem akartam elrontani semmit. De a srác látta, hogy mennyire koncentrálok, és enyhített a helyzeten.
,,Szép a lakásod. Együtt laksz valakivel?” kérdezte, miközben körbeforgatta a fejét.
,,Nem, egyedül élek. Eredetileg a nővéremmel terveztem, de őt felvették kollégiumba, szóval olyan lakást választottam, ami csak egy fős.”
,,Akkor tied az egész hely? Te takarítod és fizetsz érte?” Itt éppen poharakat mostam, ezért csak egy ,Ühüm’ jött ki belőlem. ,,Nem semmi! Teljesen önálló vagy. Ez elég király.”
A srác ilyen és ehhez hasonló bókokkal árasztott el, amiktől lassan kezdtem elpirulni. Olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy egy ilyen személy találta meg a pénztárcámat. Sőt, hogy egy ilyen személy a padtársam.
Mielőtt lefőtt a kávé még írt egy üzenetet valakinek, én pedig addig kiöntöttem neki egy pohárba hűlni. ,,Hogy szoktad inni?” kérdeztem tőle.
,,Két cukorral és egy kis habbal.” Válaszolta, majd egy mosollyal még hozzá tette. ,,Szeretem, ha édes.”
A kezem szinte remegett, ahogy beletettem a két cukrot. Amikor a tejszínhabért nyúltam már rossz érzésem volt. Elkezdtem felrázni, de valami furcsa hangot hallottam. A spré eresztett. Mint kiderült, már egy jó ideje.
Amikor megpróbáltam nyomni, nem jött semmi. Megpróbáltam újra felrázni, de megint semmi. Égett az arcom, és egyre idegesebb voltam. Elkezdtem egyre hevesebben rázni, hogy kisajtoljak belőle még valamit. A kezem fel le járt és még a lábamat is mozgattam. De a heves rázogatás eredménye az lett, hogy megbotlottam és elestem. Ami megmentett, hogy asrác még időben felállt az asztaltól és elkapott.
A karjaiban tartott, én pedig csak néztem a szemébe, mint egy ártatlan bárányka. A tekintete olyan karizmatikus volt, hogy azt hittem felfal vele, mint valami farkas a prédáját.
,,Minden rendben?” kérdezte a srác, ezzel visszazökkentve a valóságba.
,,I-Igen.” válaszoltam, miközben lassan felálltunk mind a ketten. ,,Ne haragudj, úgy látszik nincs itthon hab. Leszaladok a boltba, itt van nem messze.”
,,Ugyan, nem szükséges. Meg tudom inni így is.” próbált ott tartani a srác, de már fel is kaptam a cipőmet és a pénztárcámat.
Kiléptem az ajtón és mondtam neki. ,,Egy perc és jövök. Kérlek addig várj meg itt!”
Ezután becsuktam magam mögött az ajtót és össze csuklottam a bejáratban. ,AAAHhhh!’
,Hogy lehet valaki ennyire helyes?!’ kérdeztem magamtól, miközben még mindig éreztem magamon az érintését. A kezei picit hidegek voltak, de emiatt egy kellemes bizsergés futott rajtam végig, amint megfogott velük.
,Nem!’ szóltam rá magamra. ,Nekem ott van Tim! Mióta az eszemet tudom szerelmes vagyok belé! Nem tudom, hogy ki az a lány, vagy hogy miről beszélt Amy. De Tim az Tim!’ Ezek szavakkal a fejemben álltam fel a földről és indultam meg ki az épületből.
Amikor kiléptem az ajtón, már csupán is volna be, de valaki kiabált, hogy hagyja nyitva. Megfordultam és nem hittem a szememnek.
,,Niki!” Igen. Niki kiabált.
,,Emma!” Kiáltott fel ő is, amikor meglátott. ,,Milyen kicsi a világ!” mondta.
Én csak nevettem magamban, hiszem a több ezer ember közül pont az az egy találta meg a pénztárcámat, aki ismert. Mázlim volt.
,,Te is itt laksz?” Kérdezte Niki.
,,Igen. Kire gondolsz még?” Kérdeztem vissza, hiszen az alapján, amit mondott róla Amy, egy ilyen helyen lakik.
,,Emlékszel a fiúra, akivel randizom ma? Azt mondta ide jöjjek és itt találkozunk.”
,,Áhh, értem. Akkor lehet egy szomszédom.”
,,Azt nem tudom. Még sosem láttam errefelé és ahogy tudom máshol lakik. De most nem is érdekel, majd ki csattanok, hogy végre elmegyünk egy rendes randira.” Mondta Niki és látszott rajta, hogy boldog. Az arca szinte sugározta a boldogságot. A ruhája egy hosszú fehér szoknya volt és egy fehér ing, egy tavaszi szandállal. A haja ki volt engedve és olyan gyönyörű volt.
,,Biztos nem semmi srác, ha így odavagy érte.”
,,Az elhiheted.” Mondta büszkén. ,,Keresek is neked egy képed róla.” Ekkor elő is kapta a telefonját, de kértem, hogy hagyja.
,,Elhiszem. Remélem jól érzed majd magad!” Mondtam egy enyhe féltékeny mosollyal.
,,Óh, abban biztos lehetsz.” Mondta Niki, majd megütögette a válltáskáját.
Innen már tudtam találgatni. És miután Amy mesélt róla, nem tudtam nem arra gondolni, hogy mit fognak csinálni.
Ekkor kezdtem elvörösödni és inkább megpróbaltam kivágni magam a helyzetből.
,,Ne haragudj Niki, de vendég van nálam és elfogyott a tejszínhabom. Sietnek kell venni egyet, mielőtt kihül a kávé.”
,,Áh, értem. Ne aggódj miattam, menj csak. A képet pedig majd elküldöm.”
Intettem egyet Niki-nek, majd szaladtam, a boltba. Itt volt az utca túloldalán, szemben.
A kis boltban minden volt és hamar meg is leltem a habot. De a sorbanállás borzalmas volt. 3 öreg mama állt előttem és nagyon lassú volt a haladás.
Én, mivel nem tudtam jobbat, gondoltam ráírok Amy-re. Szerettem volna, ha egy kicsit mesél még arról, hogy mi történt Tim-el.
Amy, a telefon addiktív aki, szinte azonnal visszaírt. Azt mondta, hogy miután elvégeztük a sulit, Tim elköltözött valakihez. Miután ez megtörtént, Tim roham tempóban elkezdett megváltozni, míg nem olyanná vált, amilyennek ma látom. A személyisége, a gondolkodása, mind vett egy fordulatot és mostanra alig felismerhető benne aki volt.
De Amy szerint ez nem Tim hibája. Ahogy ő tudja, a személy, akihez költözött változtatta meg. A pletyka szerint zarolás van a háttérben és Tim csak egy áldozat.
Ez nagyon felhúzott, amikor sorra kerültem majdnem lecsaptam a habot a pénztár előtt. Elképzelni sem akaram, hogy ez a helyzet. Tim pont olyan ember, akit könnyű kihasználni, mert nem szereti az erőszakot. Ha megfenyegették, akkor esélyes, hogy ez a helyzet.
Szomorúan ballagtam visszafelé, miközben azt vártam, hogy Amy küldjön egy képet erről a zsarolóról.
Azt mondta, hogy ezt a személyt mindenképpen kerüljem el és ezt vegyem komolyan. Ha kontaktust kerülök vele, engem is behálózhat.
Amikor beléptem az épületbe, a telefonom pittyent egyet, hogy üzenetem jött. Azonnal megnéztem, remélve, hogy Amy az, de nem. ,Helyes srác’ küldte.
,Feldúltnak látszottál, amikor kijöttél a boltból. Remélem nem kaptál rossz hírt. Ha gondolod, majd mesélj róla. Az szokott segíteni.’
Először meglepődtem, hogy honnan láthatott, de aztán eszembe jutott, hogy a konyhám ablaka pont arra néz. ,Belegondolva… Lényegében bezártam a házamba, biztos nincs mit csinálnia, sietnem kellene vissza.’ Ezzel a gondolattal a fejemben elindultam. És nem tagadom, egy kicsit izgatott voltam. Ez a srác olyan kedves, figyelmes és olyan jól is néz ki, hogy alig bírom visszafogni a fantáziám.
Miközben lépkedtem a lépcsőn, azon gondolkoztam, hogy ha megpróbál valamit, akkor hogy kellene visszautasítanom. Mert bevallom, nem tudom, hogy vissza szeretném-e utasítani. 19 évesen még szűznek lenni egyet jelentett azzal, hogy egy kicsit mindig izgatott voltam a srácok körül.
Amikor felértem az emeletemre, egyenesen az ajtómhoz mentem, de mielőtt beléptem, egy hangot hallottam bentről. Mintha valaki nekiütközött volna egy bútornak. Elkezdtem aggódni a srácért, de megszólalt a telefonom.
Elővettem, és megláttam, hogy kaptam két üzenetet. Az első Amy-től jött. Mivel tudtam mi lehet, azonnal megnéztem. A képen egy jóképű srác volt, és feltehetőleg egy hivatalos eseményen készült. Szép ruhák voltak rajta, egy fekete zakó, és vasalt nadrág, egy fekete lakcipővel, és egy vérvörös inget viselt. A felső két gombja ki volt gondolva, és kilátszott a srác nyaka. A haja rövid volt, és hátrafésült. Az arcán látszott a magabiztosság.
,Szóval ez a személy, aki zsarolja Tim-et…’ a srác látványa magában nyugtalanított, de volt egy furcsa érzésem, amikor ránéztem. Olyan… ismerős volt. Egészen olyan…
És ekkor jött a felismerés. A kinézete picit más, de az arca egy az egyben olyan, mint a srácnak, akivel én találkoztam. Aki most is a lakásomban volt. Megfordultam és remegve kezdtem a lakásom felé nézni. ,Lehet tévedek… Biztos tévedek! Az nem lehet. Ez a srác egy angyal.’
Ekkor megnéztem a másik üzenetet is, ami történetesen pont Niki-től jött. Ez is egy kép volt, azzal a kommenttel, hogy ,Parancsolj! Ő itt a lovagom!’ Amikor megláttam a képet a lélegzetem is elállt, ugyan az a kép volt, amit az előbb kaptam Amy-től.
,Ez… Ez csak egy félreértés… Lehetetlen, hogy igazam legyen.’ Áltattam magam, de ekkor egy nő hangot hallottam. Egyenesen a lakásomból. ,Niki azt mondta ide hívta a srác, pedig nem itt lakik… De az nem lehet, hogy nálam vannak és ,azt’ csinálják… ugye…?’
Lassan lenyomtam a kilincset és elkezdtem benézni. Ahogy egyre nőtt a rés, egyre több hangot hallottam. És egyre furcsábban éreztem magam. Amikor benéztem, azt láttam, hogy Niki és a srác nagyban falják egymást, a folyosóm közepén. Még nem vettek észre, és ahogy láttam nem is terveztek.
(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)-(-)
Nem tudva mit csináljak. Konkrétan vonakodtam, hogy belépjek-e a saját lakásomba. A kettejük egyre hangosabban voltak, és ezért be kellett csukni az ajtót, és a kíváncsiságom miatt beléptem, mielőtt megtettem.
A srác a derekánál fogva tartotta Niki-t, és szépen lassan haladt le az egyik kezével, a másikkal pedig fel. Végig simította a fenekét és a combját, valamint a hátát és a vállát, mielőtt felkapta a karjaiba. Niki ezalatt a nyakába kapaszkodott és egy pillanatra nem hagyták abba a csókolózást.
Elkezdtek felém lépkedni. Ahogy közeledtek, a szívem egyre hevesebben vert, ahogy próbáltam elbújni az előszobában. De hamar irányt váltottak, és bementek egy ajtón. AZ ÉN SZOBÁMBA. Egyből tudtam miért, ott van az ágyam. Az ajtót Niki behúzta a csupasz lábaival, amikről már lekerült a szandál. De nem a hanyag mozdulat révén résnyire nyitva maradt és tisztán hallottam, hogy miért sietett annyira. Egy hang jelezte, hogy valaki landolt az ágyamon. Niki kedves és aranyos hangja most kéjes sóhajokat engedett ki, amit néha egy hangosabb nyögés is kiegészített.
Ez a helyzet nagyon furcsa volt nekem. Egy kicsit zavaró, egy kicsit ijesztő, és nagyon kényelmetlen. Számomra szinte idegen emberek, akik nemrég még számomra kedves személyek voltak, most valószínűleg az én szobámban szexeltek, miközben én egy ajtóval arrébb hallgatom. Más lehet félbeszakította volna, vagy csak simán otthagyja őket. De nekem az elsőhöz nem volt merszem, az utóbbit pedig furcsa módon nem akartam…
Oké, tudom, hogy azt gondoljátok, hogy nem vagyok normális. De egy 19 éves, szűz, szingli lánynak, mint én, ez egy bizonyos szinten izgató volt. Éreztem ahogy a testem elkezd bizseregni. A mai nap egy igazi szenvedés volt, és csak hallva őket elkezdtem kiengedni a gőzt. Nem voltam rájuk mérges, sokkal inkább kíváncsi.
Lassan odakúsztam az ajtóhoz, és a szabadon maradt részén elkezdtem bekukucskálni. Niki az ágyamon feküdt, a barátja pedig felette volt és a hatalmas mellein dolgozott. A szemem akarva-akaratlanul ottragadt. Mivel régen jártam uszodába, láttam már más lányok meztelen melleit, de olyan szépeket, mint Niki-é még sosem. Ezzel a srác is így lehetett, hiszen olyan odafigyeléssel törődött velük, mintha porcelánból lennének. Masszírozta, csókokkal halmozta el őket, óvatosan szopogatta egyiket, miközben morzsolgatta a másikat. Niki pedig ezt hangokkal jutalmazta. Amíg a srác a kebleit kényeztette, ő kibújt az ingéből, majd megragadva a srác arcát és egy forró csókhoz húzta fel. A smárolás alatt a szőke szépség lenyúlt a srác pólójáig és elkezdte azt is felhúzni. Amikor lekerült róla a póló, mind a kettőnk élvezettel nézhette a kidolgozott felsőtestét. Az izmos, de mégsem túl kigyúrt teste, a kockás hasa, és a tapinthatóan kidolgozott bicepsze… Nem is csodálkoztam, hogy Niki odavan érte.
A srác oldalra dobta a pólót és csókolgatni kezdte Niki nyakát, és fokozottan haladt lefelé. A hasán elidőzött egy darabig, de csak hogy játsszon a partnerével. Niki nyöszörgött s folytatásért, miközben szorította a srác fejét. Ahogy a medence csontja fölé ért, lassan elkezdte a szoknyáját is lehúzni, amíg csak egy bugyi maradt rajta. Itt kiment a combja egyik oldalára, majd lassan vissza a másikon. Már kezdtem én is türelmetlen lenni, hogy mikor akar már rátérni a lényegre. Még én is érezhettem, hogy Niki mennyire kívánja már. Nyomott egy puszit a puncijára a bugyin keresztül, majd egy hirtelen mozdulattal, félrehúzta és falni kezdte. A lányt hirtelen kapta el az öröm és mielőtt nyögdécselni kezdhetett volna, elcsuklott a hangja. Tudta a dolgát a srác, az biztos. Minden mozdulatával, Niki egyre hangosabb lett. Még akkor is az volt, amikor a srác csak csókolgatta a combját.
Ez volt, kérdés nélkül, életem legerotikusabb élménye. Csak attól, hogy néztem őket, elkezdtem nedvesedni. Amikor felemeltem a szoknyám, a padlón már egy kis tócsa is látszódott. Ezt nem akartam elhinni. Még sosem voltam ilyen izgatott. A vágy egy teljesen új formája öntött el az iránt, hogy megérintsem magam. Az sem érdekelt, hogy lényegében ott voltak mellettem. A bentieknek is ekkor volt pozíció váltás, Niki a hasára feküdt és a srác a fenekét markolva folytatta a nyalását. Itt elvesztettem az önkontrollomat és a kezem magától bekúszott a szoknyám alá. A bugyim már annyira nedves volt, hogy abból csepegett a kéjes nedvem. Bent a nyögések erősödtek, én pedig ahogy lassan megérintettem a forró, nedves testemet… Azt hittem az első simítástól elmegyek. Lehet el is mentem. Visszagondolva, szinte biztos. Egy hullám futott rajtam végig, ami hatalmas megkönnyebbülést okozott. Ez volt az első érintéstől. Fent írtam, normálisan nagyon sokáig kell maszturbálnom, hogy elélvezzek. Még szép, hogy nem hittem el, hogy ennyi volt. De a bentiek annyira erotikusan folytatták… Nem akartam még én sem abbahagyni és tovább simogatta magam. Valósággal megigézett, hogy a srác milyen odafigyeléssel kényeztette Niki-t. Egy pillanatra sem törődött magával, csak vele, és ettől már a lány is kezdett olyan csillagot látni, mint én.
Niki felemelte az egyik kezét, hátra fordult és remegő hangon kezdte kérlelni a barátját. ,,Daniel… Kérlek… Tedd be, mielőtt elveszítem az eszem…”
Az agyamban itt kattant valami, ahogy láttam, hogy a srác leveszi a nadrágját és elém tárult a merevedő pénisze. Őszinte leszek, nem tűnt semmi különlegesnek. Nem nagyon láttam még férfi tagot, azokon kívül, amiket az életem során látott 3-4 pornóban mutattak. Ott azonban láthatóan nagyobbak voltak. De ahogy ott térdeltem a földön, a kezemmel a bugyimban maszturbáltam egy általam alig ismert pár szexére, nem érdekelt. Még egy pillanatra azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha én lennék akibe belehatol vele. De nem én voltam a kívánság listáján. Odaigazította Niki puncijának bejárata elé, és én ugyan ekkor szántam rá magam, hogy életemben először megujjazzam magam. A srác lassan, nagyon lassan tolta be. Úgy mint én tettem az ujjammal. Niki egy hangot sem adott ezalatt, csak próbálta elnyomni a hangját. De hasonlóan hozzám, ez csak addig tartott, ameddig tövig belénk ment.
Ez volt az első alkalmam, és két dolgot vettem észre. Az egyik, hogy milyen nedves, a másik pedig, hogy milyen puha. Egyenesen kellemes volt, nem csak a belsőmnek, de az ujjamnak is. Azonnal megértette, hogy miért szeretik a fiúk azt a részünket. Amikor elértem egy olyan mély pontra, amit már nem bírtam, egy nyögés közepette újra elélveztem. Újra az első mozdulattól.
De ami miatt aggódtam, hogy lehet észre vettek. De szerencsémre nem csak én voltam hangos. Niki szinte velem egyidőben sikoltott egyet. Be sem kellett néznem, hogy tudjam, folytatják, mert a lány nem tudta visszafogni a hangját. Egy röpke pillanatra megfordult a fejemben, hogy vajon mire gondolnak a szomszédaim, de hamar lefelejtettem, ahogy folytattam a saját kényeztetésemet.
Bent ismét pozíciót váltottak, ahogy Niki felrántotta Daniel-t az ágyra és rávetette magát. Az előbb még esküdni mertem volna, hogy alig kap levegőt a lihegés miatt, de most mégis úgy lovagolta a fiút, mint egy friss szerető. Közben folyamatosan nyögte: ,,Olyan közel… Mindjárt elmegyek…” Kérte a srácot, hogy menjen el vele, aki hallgatva rá felült és az ölében fogva folytatták, miközben egy pillanatra sem vette le ajkait Niki-éről.
Én magam is éreztem, hogy közeledem. Az ujjam minden lökésével azt éreztem, hogy a teljes testemen megrezzen. Ez a kép túl jó volt, hogy ne jussak tőle újra csúcsra.
,,Elmegyek… Elmegyek!” nyögte Niki és egy nem épp visszafogott kiáltással megrándult a teljes teste. A háta vonaglott. Csak azért nem borult el, mert a srác tartotta. Ugyan ekkor én is elmentem, ahogy a teljes testemen végigszaladt egy jó érzés. Eddig életemben még sosem maszturbáltam ilyet. Az elmém felhős volt, a látásom homályos. A testem szinte megadta magát és nekidőltem az ajtókeretnek.
A résen még láttam, ahogy a szintén elfáradt Niki-t lefekteti Daniel, majd leül mellé. Az arcába lógó hajszálakat elseperte, finoman be a füle mögé. Annyira irigyeltem ebben a pillanatban Niki-t. A megkönnyebbült arca minden elmondott, amit tudnom kellett. Ez volt minden, amit akarhatott. Egy helyes, intelligens srác, aki figyel rá és így foglalkozik vele.
,Bárcsak nekem is ilyen lenne a kapcsolatom Tim-el…’ A hirtelen mennyei öröm gyorsan elszállt, ahogy erre gondoltam. És mégjobban, ha arra, hogy a személy, aki miatt Tim szenved a személy a túloldalon.
Fáradtnak éreztem magam és kimerültnek. Még sosem élveztem el ennyiszer és ilyen intenzíven. A testem szinte remegett. Becsuktam a szemem és úgy éreztem el tudnék ott aludni. De ekkor egy hang szólított meg, ami azonnal visszahúzott a valóságba.
,,Élvezted a műsort? Emma.”
Ez volt az első találkozásom a személlyel, aki később az esküdt ellenségem lett. Ha még nem esett volna le, akiről beszélek, az a már sokszor emlegetett ,Helyes srác’:
Daniel Blackwolf.