-Az ég áldjon meg Katika! Nem jöhetsz elő ilyesmivel az utolsó percben! -morogta Iván.
-Ilyesmivel? A lányodról beszélünk! Egyébként emlékeztethetlek rá, hogy ezen a héten van a születésnapja? -sivított a volt felesége hangja a telefon apró hangszórójából.
Iván a fogát csikorgattam. Viktória mindig az ő lánya volt, amikor olyasmit akart, amit az anyja nem. A közös lányuk volt, amikor bekerült a szurkolólány csapatba. És megint csak Iván lánya volt, amikor a viselkedése miatt kidobták onnan. Nem arról volt szó, hogy nem szeretett volna a lányával lenni. Viktória fiatalkorában maga volt a készségesség és jól neveltség. Azután jött a kamaszodás, és… a krízis erős szó lett volna, de a lánynak sok fölös levezetendő energiája volt.
-Tudom hogy ezen a héten van, de akkor sem várhatod, hogy dobjak el mindent és szervezzem újra a napjaimat azért, mert te nem vagy képes megszervezni az életedet! -kiáltotta vissza a férfi.
Az egész nap lappangó fejfájása újult erővel tört ki. Katika hangja fagyossá vált:
-Bocsánat, amiért fontosnak tartom a saját karrieremet!
Iván fújt egyet. A nő soha nem értette pontosan, hogy mit csinál a férfi mint informatikai biztonsági szakember. Amennyire látta, csak a számítógépével “játszott” egész nap. A férfinak volt egy olyan gyanúja, hogy ez a hirtelen jött üzleti út inkább egy kis kellemes izzadást jelentett valamelyik Hilton szálló párnái közt a főnökkel, mintsem tényleges előléptetési esélyt.
-Jól van! Csak holnap este 7 előtt hozd ide! -adta be végül a férfi a derekát.
-Úgy lesz!
Most, hogy elérte amit akart, Katika hangja szívélyesre váltott. Iván gyűlölte ezt a hangot.
-Komolyan mondom! Ha 7:05-re estek be, nem találtok itt.
-Mondtam hogy ottleszünk, ne légy ekkora pöcs!
Péntek este 7:10-kor Iván a kocsifelhajtón toporgott és csendesen káromkodott magában. Biztos volt benne, hogy Katika szándékosan idegesíti. Iván nem volt erőszakos ember, de néhány kevéssé civilizált ötlet futott át az agyán, amikor exfelesége kocsija megjelent. Az elégedett arckifejezésű Katika mögött a hátsó ülésen csak egy szőke fejtető látszott, ahogy a lányuk görnyedten ült. “Csodálatos! Láthatóan ő sem örül jobban ennek, mint én.”-gondolta Iván.
-Örülök, hogy végre megérkeztél! -üdvözölte Iván Katika-t.
A nő csak leengedte az ablakot, de nem kívánt kiszállni. ó, dehogy is… Annyira elfoglalt volt, és ez hozzá méltatlan lett volna.
-Ne kezdd megint! Nehéz délutánom volt! -felelte a nő és nem túl leplezetten Viktória-ra pillantott.
A lány zöld szeme dühösen csillogott rájuk. Iván ismerte már ezt a pillantást. Katika találta ki, de Viktória tökéletesítette.
-Gyere! -mondta Iván a lánynak, figyelmen kívül hagyva a volt feleségét.
Viktória a szemét forgatta és puffogott. A férfi tudta hogy az ő hibája volt. Minden második hétvégén láthatta a lányt, ahogy Katika kérte a válóper során és ő nem harcolt sűrűbb láthatásért. Viktória kikecmergett a kocsiból, vállára dobta a hátizsákját és előrángatott egy bőröndöt a maga melletti ülésről. “Csinos lány lett, azt meg kell adni. Katika ugyan egy hárpia és a házasságunk katasztrófa lett, de szemrevaló gyereket hoztunk össze.” -gondolta Iván. A férfi sóhajtott és Katika után nézett, aki már tolatott is a felhajtóról. Szívből remélte hogy a nő elkap valamit a főnökétől.
A ház viszonylag kicsi volt. Két háló, két fürdőszoba, egy dolgozószoba, nappali és konyha. Iván az ajtókeretnek dőlve nézte ahogy Viktória behajítja a vendégszoba szekrényébe a bőröndjét. Ennyit a kipakolásról.
-Van kedved boltba menni? Vettem pár rágcsálnivalót a hétvégére, de talán szeretnéd kiválasztani a tortádat. -kérdezte a lánytól.
-Kapok tortát? -kérdezte a lány morcosan.
-Persze. Miért ne kapnál? Születésnapod van.
-Nem mintha bármelyikőtöket érdekelné.
Iván magában ötig számolt hogy lenyugodjon, mielőtt válaszolt volna:
-Ez nem igaz. Szeretlek és vártam hogy találkozhassak veled már azelőtt, hogy anyád bejelentette volna ezt a váratlan és kihagyhatatlan konferenciáját.
-Tizennyolc leszek! Azt kellene tennem amihez kedvem van a születésnapomon. Például a barátaimmal tölthetném.
-Még gimnazista vagy és anyád házában élsz. Amíg ez így van, addig valamiféle felügyelet lesz feletted. Ezt már megbeszéltük! Tudom, hogy nehéz, de….
-Ugyan mit tudsz? Semmit nem tudsz rólam! Alig látsz! Nem érdekellek és abban sem vagyok biztos, hogy valaha is érdekeltelek!
Iván türelme elfogyott és a lány mellé lépett. Viktória ugyan majdnem kész felnőtt volt, de az anyja alacsony és formás alakját örökölte. Az apja majd egy lábbal fölé magasodott.
-Ha azt szeretnéd, hogy felnőttként kezeljenek, akkor talán viselkedj is úgy! Akár tetszik, akár nem, itt leszel a hétvégén és nem fogom azzal tölteni, hogy a szeszélyes kitöréseidet hallgatom! -kiáltotta a férfi.
Viktória meglepődött és Iván is. A kiabálás inkább Katika dolga volt. A férfi mindig megpróbált a megértő, vicces apa lenni, de most stresszelte a munkája és lüktetett a feje.
-Apa….-kezdte a lány, de Iván nem volt abban a hangulatban, hogy tovább hallgassa.
-Öltözz át és irány az ágy! Talán majd holnap beszélgetünk, ha nem viselkedsz elkényeztetett kölyökként.
Viktória kicsit félénk volt még a kitörés után, de mégis megtalálta a hangját ahhoz, hogy tiltakozzon:
-De még este nyolc sincs!
-Nem érdekel! Lehet hogy én vagyok a legrosszabb apa a világon, de akkor is az apád vagyok, te pedig azt teszed amit mondok. Fáradt vagyok és nincs erőm most vitázni. Ágyba! Most!
Iván ezzel megfordult és kiviharzott a szobából, becsapva maga mögött az ajtót. A férfi dühösen fújtatott. Egész nap arra készült magában, hogy támogató szülő legyen a hétvégén, de csak pár szavába került a lánynak hogy úgy érezze leghőbb vágya hogy elfenekelje. Megrázta a fejét és a fájdalom tőrdöfésként érte a homloka mögött. “Betegebb lehetek mint hittem. Fájdalomcsillapító, alvás…holnap talán jobban mennek a dolgok.”-gondolta.
Amikor pár órával később Iván felébredt, a szoba sötét, a ház pedig csendes volt. A fejfájása szinte teljesen elmúlt. Kinyújtózótt és ásított, de mielőtt újra elaludt volna, megbánást érzett az Viktória-val való kiabálása miatt. Igaz hogy a lány tényleg úgy viselkedett mint egy elkényeztetett kölyök, de neki kellett volna lennie az érettnek és megfontoltnak ahelyett, hogy elveszti a türelmét. És a lánynak egy kis igaza is volt. Nem a szeretetet illetően, hanem abban hogy több időt tölthetett volna vele. Elhatározta hogy beszélni fog erről Katika-nel és több láthatást csikar ki. A válási megegyezés még akkor született, amikor mindkettőjükben friss volt a harag a másik iránt. Most viszont más megvilágításba helyezi a dolgokat az, hogy Katika a karrierjével foglalkozik, Viktória pedig az év végén érettségizik és nem szorul igazán felügyeletre. “Ez persze már nem segít ezen a hétvégén.”-gondolta. Sóhajtott és felkelt az ágyból. Boxerben, pólóban, mezítláb az ajtóhoz ment és halkan kinyitotta. Amikor Viktória a házban volt, mindig ügyelt arra hogy rendesen felöltözzön, de ilyen késői órában nem akart ezzel vesződni. Csak meg akarta nézni hogy a lány rendben van-e és már jön is vissza.
Először úgy tűnt hogy síri csend honol a házban, de pár pillanattal később észrevette hogy Viktória szobájából halvány fény és halk hang szűrődik ki. Az órára pillantott. Hajnali egy volt. Kilépett a folyosóra és a lány ajtajához ment. Az ajtónál megállt, amikor meghallotta Alice lágy hangját. Túl halk volt ahhoz, hogy megértse a szavakat, de határozottan Viktória hangja és nevetése volt. Nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak. Megfogta az ajtó gombját és nagyon lassan, halkan elfordította, majd résnyire benyomta az ajtót.
Iván pislogott párat és nem hitt a szemének. Az ajtó alatt kiszűrődő fény három vaskos, illatosított gyertyának volt köszönhető, amik az ágy melletti asztalon égtek. Viktória a bal oldalán feküdt az ágyon. Lába az ajtó felé nyúlt, arca az asztalon levő nyitott laptopja felé fordult. Csak egy másodperc tört részével később tudatosult Iván-ban, hogy a lány teljesen meztelen. A hullámos szőke haja a vállára omlott. A férfi tekintetet végigsiklott a lány hátán és a tökéletes ívű popsin. Viktória egyik kezével az egyik behajlított lábát fogta, amivel tökéletes rálátást biztosított a puncijára online közönségének. A másik kezével egy vastag, vörös gyertyát mozgatott a hüvelyében.
-Ooohhhh…. mindjárt elmegyek….- suttogta a lány miközben az ajkát nyalta és nem vette le a tekintetét a laptop monitorjáról.
Iván lélegzete elakadt. A lelke mélyén tudta, hogy azonnal abba kellene ezt hagyatnia. Valahol -talán az egész világon- most emberek nézik, ahogy a kicsi lánya maszturbál, ráadásul Viktória túl könnyednek tűnt ahhoz, hogy ez legyen az első ilyen alkalom. Az egyik kezét az ágyékára nyomta és hiábavalóan megpróbálta lassítani a reakciót, amiről tudta hogy be fog következni. A hímvesszője villámgyorsan megduzzadt és az ágy felől hallatszó minden lihegésre lüktetéssel válaszolt.
Viktória végül felnyögött. Arca eltorzult, szemét szorosan becsukta. Nagyra nyílt szája és a ki- be mozgó gyertya csillogó nedvessége tisztán jelezték hogy elélvezett. Iván nézte a lány kielégülését és önkéntelenül masszírozni kezdte magát a boxerén keresztül. Elfeledkezett az online közönségről és elfeledkezett arról, hogy a vágyott punci minden határon túl van számára. Csak arra tudott gondolni, hogy milyen lehetne a lányba merülni és elélvezni.
Viktória lassan a hátára fordult és kimerülten nevetett. A mellkasa fel-le mozgott. A lábait széttárva hagyta, noha ilyen pózban csak Iván volt az egyetlen, akinek jó rálátása volt. A laptop kamerája csak a profilját mutatta.
A lány kihúzta magából a gyertyát és a laptop felé fordult. Lusta mosollyal a szájához emelte a meleg, nedves viaszdarabot és tisztára nyalta. Iván megremegett a látványtól és hímvesszője hegye előbukkant az alsónadrágjából. Gyorsan visszatuszkolta. Egy dolog volt a lánya bámulása és egészen más az, hogy közben maszturbáláson kapják. Éppen visszaindult volna a szobájába, amikor a lány megint megszólalt:
-OK fiúk és lányok! Köszönöm hogy megünnepeltétek velem a születésnapomat! -mondta Viktória lassan felülve és a gép felé hajolva.
A keblei a kamera előtt táncoltak. Csábosan elmosolyodott, majd kacsintott egyet és egy gombnyomásal feltehetőleg véget vetett a videóközvetítésnek. Iván nem várta meg hogy mi következik. Gyorsan visszaosont a szobájába. Csendesen becsukta maga mögött az ajtót, majd nekidőlve zihált és próbálta feldolgozni amit látott… és ahogy erre reagált. Tudta hogy helytelen, de nem tudott nem emlékezni a lány minden sóhajára és mozdulatára. Gyorsan kielégítette magát, kétségbeesetten vágyva a megkönnyebbülésre. “Hát ez tényleg komplikált hétvége lesz.” -gondolta utána magában.
Iván másnap reggel korán kelt. Mielőtt látta volna a lánya késő éjszakai peep show-ját, úgy tervezte, hogy elmegy a boltba Viktória meglepetés tortájáért. Nem akart elnézést kérni az előző esti összetűzésért és úgy gondolta hogy a friss levegő kitisztítja a fejét. Nem tisztította ki. Amikor hazatért, szinte csalódottságot érzett amiért nem botlott egy újabb adásba. “Jézusom, valami tényleg nincs velem rendben!” -gondolta.
Egy gyors pillantást vetett Viktória szobájára. A lány békésen aludt. Iván meg is lepődött volna, ha az előző éjszaka után nem aludt volna mélyen. Arra nem vetemedett volna, hogy benézzen a takaró alá, de a lány vállán látható vékony kék pánt egyébként is jelezte, hogy Viktória nem meztelen. A laptop le volt csukva, az asztalon pedig ott volt a három gyertya. A vörös gyertyának nyoma sem volt. Iván tudta, hogy ilyenje nincs, úgyhogy a lányak magának kellett hoznia otthonról. A férfi azon tűnődött, hogy vajon mit hozhatott még. “Nyugi!”-motyogta magának miközben behúzta maga mögött az ajtót.
A konyhában gondosan szelt egyet a csokoládétortából úgy hogy egy tökéletes, rózsaszín marcipánrózsa ráessen. Ezután a rózsa alá egy tortagyertyát nyomott, a szeletet egy villa kíséretében egy tányérra tette, majd a lánya szobájához vitte. Csendesen beosont és Viktória ágyának szélére ült. Gyengéden megrázta a lány vállát és azt mondta:
-Ébresztő, szülinapos!
Viktória álmosan pislogott rá. Egy pár pillanatba beletelt amíg zavarodottsága elmúlt. A tortaszeletre pillantott és felvont szemöldökkel azt kérdezte:
-Torta? Az ágyban?
-Miért ne? Felnőtt vagy, nem? -mondta Iván mosolyogva és bőszen remélve hogy arca nem árul el semmit a gondolataiból.
-Tegnap még másként vélted. -emlékeztette a lány miközben felült.
A takarója a derekára csúszott. A világoskék hálóing rátapadt az íveire. A takaró alatti melegből a szoba hűvösebb levegőjére kerülve a mellbimbók megfeszültek és kiemelkedtek. Iván kényszerítette magát, hogy a lány szemébe nézzen. A válasza előtt nyelt és igyekezett olyan könnyednek tűnni amennyire csak tudott.
-Tudom, és sajnálom hogy kiabáltam. Egy kicsit bántott, hogy azt hitted nem akarom a születésnapodat veled tölteni. De megértelek… nem töltöttünk annyi időt egymással, mint kellett volna és ez az én hibám. Szeretném ha tudnád, hogy új megegyezésre akarok majd jutni anyáddal.
-Valóban? Miféle új megegyezésre?
-Több láthatás. Talán néhány teljes hét a hétvégék helyett. Persze csak ha te is szeretnéd..
Viktória lassan bólintott és őszintén mosolyogva azt felelte:
-Szeretném.
-Én is kicsim! -mondta Iván, majd előkapott egy öngyújtót a zsebéből és meggyújtotta a tortaszeletbe nyomott gyertyát és folytatta:
-Kívánj valamit!
Viktória nagy levegőt vett, bent tartotta, pár másodpercig elgondolkodott, majd előrehajolt és elfújta az apró lángot.
-Mire gondoltál? -érdeklődött az apja a villát a lánynak nyújtva.
-Nem mondhatom meg. -felelte Viktória vidáman, majd a felkínált villára ügyet sem vetve kihúzta a gyertyát a szeletből és lenyalta róla a rátapadt tejszínhabot és csokoládét.
“Jézusom, itt fog megölni!” -gondolta Iván és igyekezett szabályosan lélegezni.
-Miért nem? -kérdezte.
-Mert akkor nem fog valóra válni. -felelte a lány.
Átvette a tányért és a villát az apjától, majd a szájába tett egy falatot a tortából és elégedetten felnyögött. “Itt az idő a távozásra!”- gondolta a férfi és azt mondta:
-Megyek és csinálok reggelit. Ha elkészültél, jöhetsz enni.
A szobából való távozása nem volt teljesen rohanásszerű, de közel állt hozzá.
A reggeli incidens nélkül zajlott. Viktória pezsgett, örült és -az égnek hála- teljesen fel volt öltözve. Iván néha megszólalt, de alapvetően csak élvezte a lány csacsogását. Ilyennek szerette a lányt…nyíltnak és játékosnak… mint amikor még kicsi volt. Sikerült magát megnyugtatnia azzal, hogy csak leskelődött és semmi tényleg szörnyűt nem tett.
-Jöhet az ajándék? -kérdezte miután az utolsó tányért is a mosogatóba tette későbbi elmosás kedvéért.
-Viccelsz? Mindig jöhet ajándék! Mit kapok?- pattogott ülve lelkesen Viktória, Iván pedig igyekezett nem túl sokáig nézni a lány kebleinek mozgását a blúz alatt.
-A nappaliban meglátod.
Iván eredeti gondolata egy új telefon és egy ajándék vásárlási kártya volt, és ugyan jó előre megvette őket, reggel a tortáért menet meggondolta magát és új vásárlást eszközölt.
A kanapén egy fényes papírba csomagolt, közepes méretű doboz várta a lányt. Iván lélegzetét visszafojtva nézte ahogy Viktória letépi a csomagolást. A dobozban egy kamera lapult. Ha nem is professzionális, de messze belépőszint feletti darab volt. Iván jóval többet költött rá mint tervezte.
-Húha….miért ezt választottad? -kérdezte lelkesen csillogó szemmel Viktória.
-Végzős vagy… jönnek az utolsó évesek bulijai…a kirándulások, a szalagavató bál… Arra gondoltam hogy szeretnéd megörökíteni ezeket az emlékeket. -füllentette az apja.
-Ez igaz! Majd küldök neked másolatokat, hogy ne maradj le semmiről.
-Ennek örülnék. Végülis mostantól több időt kezdünk egymással töleteni.
-Köszönöm! -mondta a lány és puszit nyomott az apja arcára.
Ebben a pillanatban megszólalt Viktória telefonja. A lány felkapta a kávézóasztalról, ránézett és azt mondta:
-Jessica az. Rögtön visszajövök!
Iván bólintott és nézta ahogy a lánya eltűnik a szobája felé. Jessica a legjobb barátnő volt, szinte az óvoda óta. Pár perccel később Viktória újra megjelent és elkéredzkedett egy születésnapi ebédre Jessica-val. Iván nyelve hegyén volt az elutasítás. Csak most kezdtek egymással több időt tölteni és a lány születésnapja tökéletes indulási pont lett volna. Azután arra gondolt, hogy az elutasítás nem vezetne ahhoz a könnyed hétvégéhez, amit szeretett volna. Végül még egy dolog villant bele és pulzusa felszökött. Ha Viktória nincs a házban, akkor….
-Persze, menj csak! De ne maradj ki egész nap! Szegény öreg atyád is látni szeretne egy kicsit. -mondta Iván félszeg mosollyal.
Viktória felnevetett, átkarolta a nyakát és majdnem az ölébe ülve azt mondta:
-Megígérem! Köszönöm!
Iván visszaölelte és orrát a puha hajba nyomva beszívta a lány samponjának gyümölcsös illatát. A férfi érezte a mellkasának nyomódó puha halmokat. A lány popsija vészesen közel került lassan merevedni kezdő hímvesszőjéhez.
-OK, OK… menj és készülj! Idejön érted? -kérdezte erőltetett nevetéssel és a lány karját megpaskolva próbált egy kicsit arrébb húzódni és több helyet hagyni maguk közt.
-Igen! Elvihetem a kamerát?
-A tied, azt csinálsz vele amit akarsz.
Viktória ragyogóan az apjára mosolygott, majd felpattant annak öléből és a kamerát felkapva újra elviharzott a szobájába.
Miután Iván elbúcsúzott a lánytól és becsukta mögötte az ajtót, a homlokát a hűvös fának nyomta. Minden szívverése lüktetést okozott a hímvesszőjében. Legszívesebben letépte volna magáról a ruhát és ott helyben maszturbált volna. De volt valami, amit előbb meg akart tenni. Bement Viktória szobájába. A szétdobált ruhákra ügyet sem vetett. Futó gondolatként felmerült benne, hogy megszagol egy bugyit, de ez igazán soha nem hozta tűzbe. Nem a bugyik érdekelték, hanem ami bennük volt. A lány laptopja még mindig ott volt, ahol előző éjjel. Bekapcsolta. Egy kicsit aggódott az esetleges jelszavas védelem miatt, de meglepetésére nem volt jelszó beállítva. Azonnal megjelent az Asztal tartalma. Tele volt fájlokkal és mappákkal. Egy részük neve iskolai munkára utalt, mások aktuális hírességekre és zenekarokra, amiket Viktória kedvelt. Iván elképzelte Katika tekintetét, amikor megláthatta ezt a káoszt, ha kedve támadt egyszer kutakodni a lánya dolgai közt. Az ex feleségét talán elcsüggeszthette a látvány, de ő nap mint nap ilyenekkel találkozott a munkája során. Pillanatok alatt megtalálta a programot, amivel a beépített kamera képét lehetett rögzíteni és nem került sokkal több időbe rájönni a feltöltésnél használt weboldal címére sem. Iván ezután gyanúsnak tűnő videofájlok keresésébe kezdett a gépen. Hetet talált, ami ígéretesnek tűnt. Egy kis lelkiismeretfurdalással küzdve elküldte őket magának, majd leállította a gépet. A merevedése teljes volt, mielőtt a karcsú gép monitorja elsötétedett volna.
Átment a dolgozószobájába és becsukta maga mögött az ajtót. Az íróasztalához ült és elindította a saját gépét. Az Viktória által használt címen egy szokásos fizetős pornószolgáltatást talált. Felhasználónevet választott és tétovázás nélkül megadta a hitelkártyája számát, majd keresésbe kezdett. A “születésnap” és a “vörös gyertya” keresőszavak gyorsan eredményt hoztak.
A video bizonyos Candie Button neve alatt volt, de Candie profilja felett a lánya arca virított. “Kielégíthetetlen punci, amelyik olyan édes mint a mosolya.”-mondta a bemutató első mondata. Candie csak pár videót töltött fel eddig és Iván biztosra vette hogy tudja, hogyan ér véget az utolsó. A profilkép deréktól felfelé mutatta Viktória-t. A lány szőke haja két copfba volt fogva. Rózsaszín push-up melltartó volt rajta olyan alacsony kosárral, hogy a mellbimbó széle már kivehető volt felette. A lány lelkesen szopogatott egy hosszú nyalókát.
Iván tudta, hogy ez minden értékrend szerint rossz. A kicsi lányának nem szabadott volna ilyen dolgokat csinálva felvennie magát és legfőképpen neki nem lett volna szabad remegő kézzel a legutóbbi videóra kattintania.
-Boldog szülinapot nekem! -énekelte Viktória a videón, majd azt mondta:
-Jó estét fiúk és lányok!
Az ágya szélén ült keresztbe tett lábakkal, hátradőlve a karjaira támaszkodva. Bordó, csipkés hálóing ölelte testét a megfelelő helyeken. A póz csak arra szolgált, hogy keblei még inkább megemelkedjenek. “Ezt meg honnan szerezte?”-morfondírozott Iván a fehérneműt bámulva. Abban biztos volt, hogy ilyet még Katika sem vett volna a lánynak. Az oldal tájékoztatta, hogy -sejtésének megfelelően- egy előző esti streaming adás felvételét látja. A férfi a kezét sajgó ágyékára tette és lelki szemei előtt megjelentek a lányát néző ezrek. A videón Viktória előrehajolt és azt mondta, miközben meggyújtotta az előkészített gyertyákat:
-Éjféltől tizennyolc leszek és az emberek már napok óta azt kérdezgetik, hogy mit szeretnék a születésnapomra.
A lány félrepöckölte a gyufát, amit használt, visszadőlt az előző pózába és kéjesen végignézett saját testén. A remegő gyertyafényben is látszott, hogy a hálóing alatt megduzzadnak a barna mellbimbók.
-Sajnos nem mondhatom el, hogy mit szeretnék, mert az egy vastag, kemény hímtag, ami javában döngöl. Úgyhogy inkább azt feleltem, hogy mindegy. Anya egy iPod-ot adott.
A felvételen Viktória a mennyezetre emelte a tekintetét, Iván pedig örült hogy megváltozatta korábbi döntését, még ha nem is a legtisztább szándék vezette.
-Apa pedig… elkényeztetett kölyöknek nevezett és ágyba küldött minden ajándék nélkül. -folytatta Viktória telt ajkait durcásra húzva.
Iván összerezzent és izgalma kicsit alábbhagyott, amikor rájött hogy tényleg ezt tette. Igen…tényleg jobban kellett volna kezelnie a helyzetet. De ma sikerült előbbre haladni. A férfi lélegzete elakadt, amikor a felvételen a lánya a hasára fordult, a hátsóját a kamera felé fordítva kinyújtózott. A lábai össze voltak zárva, de az apja még így is eleget látott. Viktória hátranézett a válla felett és megmozgatva egy kicsit a popsiját, megkérdezte:
-Inkább el kellett volna fenekelnie, nem gondoljátok?
A lány hátranyúlt az egyik kezével és a popsijára csapott. A tenyere vörös lenyomata megjelent a világos bőrén. Iván felnyögött és megmarkolta magát. Majdnem felugrott a székéből, amikor meghallotta Viktória hangját:
-Ez teszik, apuci?
Hosszú másodpercekbe telt megnyugodnia, miután rájött hogy a kérdés a videón hangzott el. Hátradőlt a székében, széttárta a lábait és a zipzárja felé nyúlt. Viktória folytatta önmaga fenekelését és az apja tudta, hogy ha nem szabadítja ki gyorsan a péniszét, akkor szétszakad a zipzárja. A lány ezután lassan széttárta a lábait. A szeméremajkai csillogtak a vágyakozás nedvétől. Viktória megfordult, felült és lecsúsztatta a válláról a hálóinge pántját. Az ágy szélére csúszott és hátrafeszítve magát, lassan mozgatni kezdte a csípőjét. Iván nem bírta tovább. Megmarkolt a hímvesszőjét és lassú, hosszú mozdulatokkal fel-le kezdte mozgatni a kezét.
-Szeretnétek látni az ajándékomat magamnak? -kérdezte Viktória, majd felállt és hagyta hogy a hálóing a padlóra csússzon róla.
Előrehajolva megemelte a popsiját ahogy az ágy melletti szekrény fiókjában keresgélt. “Igen!” -szisszent fel Iván, amikor meglátta az ismerős vörös gyertyát. Az alját Viktória láthatóan kicsit megfaragta, mert enyhén kúpos volt és nem volt olyan éles pereme mint a gyertyáknak szokott lenni.
-Gondolom azt hiszitek, hogy egy gyertya nem nagy ajándék! Igazatok van… egy gyertyaként nem is az… De… -mondta Viktória, majd visszaült az ágyra.
Megfogta a gyertya tetejét és az alját a szájához emelte. Kinyújtotta a nyelvét és egy másodpercig a nyelve hegyével nyalogatta, majd ajkai közé vette és szopogatni kezdte. Nyolc hüvelyknyi viasz sohasem nézett ki ilyen izgatónak. A lány arca behorpadt és a szopás obszcén hangjai hallatszódtak a hangszóróból. Iván keze gyorsabban kezdett mozogni a hímvesszőjén, ahogy elképzelte az előtte térdelő Viktória-t, ahogy ezt az ő férfiasságával csinálja. A képernyőn Viktória mindent beleadott és igazi show-t adott. A vörös viasz csillogott a halvány megvilágításban. A lány egyre mélyebbre és mélyebbre nyelte a gyertyát… mélyebbre, mint az apja feltételezte volna, hogy képes. Ez nyilvánvalóan gyakorlás eredménye volt. Iván azon töprengett hogy kizárólag gyertyával történt, vagy van egy piszkosul szerencsés fickó, aki a gyakorlás eszközeként szolgálhatott. Elképzelte a lányát valami féleszű tinédzser fiúval és felforrt a vére. Erősebben kezdett maszturbálni. Viktória túl jó volt nekik. Bármelyiknek.
Viktória befejezte a gyertya szopogatását és az oldalára dőlt. Egyik térdét behajlította, megfogta és széthúzta a lábait. Pont úgy, ahogy Iván látta előző éjjel.
-Most már nem olyan unalmas ajándék. -suttogta Viktória üveges tekintettel, és a gyertya nedves végét a várakozó hüvelyébe nyomta.
Hosszú, mély nyögést hallatott miközben lassan betolta a gyertyát. Iván zacskója megfeszült ahogy nézte a lányában eltűnő viaszdarabot. Előző éjjel túl döbbent volt ahhoz, hogy igazán élvezze a show-t, de most zavaró tényezők nélkül élvezhetett minden apró részletet. A videó minősége közel sem volt kielégítő és a férfi újra örült, hogy nem sajnálta a pénzt egy jó kamerára. A képernyőn Viktória elengedte a térdét és a felszabaduló kezével az egyik mellbimbóját kezdte simogatni.
-Bárcsak itt lenne …valamelyikőtök… segíteni…Kellene valaki…aki…a mellemet….szopogatja… vagy…Istenem…a…csiklómat…
A lány minden egyes szavát nyögések és sóhajok választották el egymástól. Iván-nek ezek a szavak adták meg a végső lökést. Hangosan felnyögött és spermája a kezére lövellt. Addig mozgatta a kezét, amíg minden csepp ki nem jött. Régen volt utoljára valaki az ágyában és sok feszültség gyűlt benne össze. Az előző esti gyors maszturbálás is inkább csak növelte a feszültségét mint enyhítette. De mindez most eltűnt. Elernyedve nézte ahogy Viktória is kielégíti magát a videón. A lány gyönyörű volt. Egy vagyont kereshet online, ha így folytatja.
Ekkor tudatosult a férfiban, hogy egyáltalán nincs szándékában megállítani a lányt. Ragacsos kezével megfogta az egeret és az Viktória profilja alatti “feliratkozás” gombra kattintott. Alig várta az új frissítést. Addig is ott voltak a korábbi felvételek és azok a videók, amiket Viktória laptopján talált. Iván elmosolyodott és az asztalán levő dobozból kivett zsebkendőkkel megtisztogatta magát. A kicsi lánya nemsokára hazajön. Azok a videók várhatnak. A várakozás csak jobbá teszi őket.