A férfi nem másik párt keres, csak a szükségleteit próbálja kielégteni, ezért szeretőzik. A szeretőzés során viszont, ha szerencséje van, kap egy olyan minőségi szexet, és megismer egy másik embert, aki teljesen máshogy gondolkodik, mint az otthoni.
A férfi, aki megkapja a szeretőtől a jó szexet, belecsúszik a szerelembe, mert ugye épp ti mondtátok, hogy a férfi azt szereti aki megdughat.
A férfi pánikba esik, mert mi a jó büdös francot kezdjen most, az egyik oldalon a gyerekek a feleséggel, aki őt már nem tekinti férfinek, a másik oldalon a szerető, aki nem követel, de akivel lenni magyon jó, és végre újra pasinak érezheti magát.
A feleség ilyenkor ha összekapná magát, talán tudna változtatni, mert egy normális férfi sem hagyja el szívesen a gyerekeit.
A férfinak választania kell. Vagy visszamegy a nyomorba, vagy megy a szeretővel. Mert nem jó érzés szétszakadni, hogy a szíved itt, az életed meg ott, viszont hosszú távon hazudni sem jó. Az igazi megoldás az lenne, ha be lehetne vallani, és felvállalni, de nem lehet. Egyrészt a feleség- aki ugye nem ad meg mindent- azonnal kivágná mint macskát szarni, és ugranának a gyerekek, másrészt valahol akkor is élni kell, és szerintem a kétlaki élet nem igazán megoldás.
Önzetlen szeretet? Az önzetlen szeretet ott kezdődik, hogy a feleség szereti a férjét, és ezért empatikusan áll hozzá, és kielégíti a szexuális igényeit. Ebben az esetben, még ha a szex nem is annyira jó, a férj el sem kezd keresni házasságon kívül. Mert a keresés már csak az orbitális hiányok esetén jön létre.
