Jó volt veled vacsorázni, lassan, komótosan.
Jó volt a moziban, nézni is a filmet meg nem is, szerelmes kamaszokként csókolózni, hallani a szerelmes suttogásod…
Jó volt fagyit kanalazgatva beszélgetni az autóban, látva a még éjszaka is rohanó embereket, érezve a nagy kontrasztot – érezni, hogy miénk a világ erre az éjszakára.
Jó volt szeretkezni veled. Az első menetre lassan hangolódni, érzelmekkel telve cirógatni, csókolni, bújni, és sokáig kényeztetve lenni.
Jó volt az ablakon beáramló hűs szellő az izzadt, csupasz bőrünknek, a hideg narancslé a kiszáradt szánknak, és a nyugalom a szívünknek.
Szép volt a tested. Az ellazultan is feszes izmaid, a mellkasod, amit rajongva szeretek, azok a kis, feszes halmok, amik csak azt várják, hogy a tenyerembe simulhassanak… az édes, kicsi bimbókkal, amik annyira érzékenyek nyelvem játékára… és a tetovált vad, amit mindig végig kell simítanom ujjam hegyével… Hát simítottam, és nyelvemmel játszottam, és te némán, csukott szemmel, halvány, de egyértelmű mosollyal arcodon élvezted a helyzeted. Finom volt a bőröd, selymes és sós… kóstoltalak hát másfelé is. Végigfuttattam a nyelvem a hónaljadon, át a válladon, a vállgödrödnél… átfutottam a nyakadon, hogy a szád sarkába csókolhassak, de nem hagytam, hogy visszacsókolj, ez most az én játékom volt. Mentem tovább, finoman ráharaptam az álladra, majd onnan egyenesen lefelé vettem az irányt – az ádámcsutkád fölött, ahol a nyakad és az állad találkozik, igen, ott tört rám az állati ösztön, hogy ne csak csókoljalak, de szívjalak be egészen, és én csókolva szívtalak, és te felnyögtél, és innentől már biztos volt, nem lesz ártatlan ez az én játékom.
Innentől már nem volt megállás. Te egyre erősebben vágytad, hogy utam végén az ágyékodnál kössek ki, én nem szóltam semmit. Nem akartalak merevre izgatni, így mikor a hasadig leértem, változtattam a stratégián. Kértelek, fordulj a hasadra, és te dünnyögve és kissé csalódottan, de mégis várakozással telve tettél eleget a kérésemnek, én pedig örömmel feküdtem rád. Imádom, mikor te helyezkedsz így fölém, mikor érzem a súlyod, és csupasz bőrünk a lehető legnagyobb felületen simul össze… de most én voltam a soros, és akartam, hogy érezd, ez most más, itt most én vagyok felül, én irányítok.
Nyakadba csókoltam, füled járataiban portyázott a nyelvem… és mentem hátrébb, hogy a tarkódnál megállva úgy tegyek veled, ahogy a párzó hímállat a nőstényével: haraptam a tarkód, és te már dobáltad magad az új helyzettől, a kiszolgáltatottságtól és a vágytól. Nem akartál menekülni, de a határaid feszegettem; új útra vittelek, és te nem tudtad, hova vezet. Lejebb csúsztam rajtad, lábaimmal bekúsztam a lábaid közé, hogy combommal masszírozhassalak, miközben csókjaimmal szépen haladtam le a gerinced mentén. Mikor elértem feszes hátsód gömbjeihez, és beleleheltem oda, ahol a vágat kezdődik, megremegtél.
Simogattalak, ahol értelek, hogy csökkentsem félelmed. Körbejártam a két fehér halmot, és mikor a vágat másik végéhez értem, beszívtam a golyóidat, finoman, de határozottan. Tudtam, hogy nem fogsz menekülni, mert őrülten vágytad az érintésem… és így is lett, csak a sóhajaid és nyöszörgésed jelezte, mennyire érzékeny területen járok. Végigfuttattam ujjaimat az árok teljes hosszán, épphogy csak érintve, pillekönnyen csiklandozva, hogy megmutassam az utat előbb nyugodt, majd egyre viháncabb nyelvemnek. Mikor először érezted meg forró lehelletem a rózsádon, egy pillanatra egész testedben megfeszültél, majd ahogy ellazultál, egyben utat is nyitottál nekem: hagytad, hogy felhúzzam az egyik lábad.
Boldogsággal és izgalommal töltött el, hogy az a férfi, aki soha senkit nem engedett a feneke közelébe, és aki teljesen elzárkózott az efféle játékoktól, most ekkora bizalmat szavazott nekem, és nemcsakhogy megadón tűri sorsát, de érzem a vágyát, már akarja az ismeretlent, akarja, amit adni akarok neki. És én tényleg akartam. Nem magát a mozdulatsort, hanem hogy olyant adjak neki, ami eddig új és ismeretlen számára, de biztosan tudom, hogy nagyon fogja élvezni, és mindig én fogok az eszébe jutni róla.
Elértem, amit akartam. Magadba engedtél, és élvezted, megbíztál bennem, és nem csalódtál… Hogy lesz-e folytatása ennek? Majd ha te kéred tőlem.