Alig vártuk, hogy visszamehessünk az új házunkba Balatonra. Persze mindketten érezzük most, hogy nem kín Magyaroroszágra jönni hanem már várjuk is. Az új környezet és a tó közelsége feltölt minket, még az este kilenckor menetrendszerűen megérkező szúnyogok is.
A nagy forróságban való vezetéstől kellemesen elfáradtam és jól aludtam, reggel pedig magamtól kipihenten ébredtem fél hatkor. Be van ugyan borulva de nem érdekel mert nincs hideg. Fogom magam, kiülök a teraszra minden tartozékommal, kávé, cigi, laptop, mobil. Hallgatom a madarakat, a fecskefészek már üres kirepültek kis kedvenceim belőle. Most csak a feketerigók és a verebek csiripelnek.
Életre kel a gép is, nézem az értesítéseket. Facebook kedvelések az oldalamra. A jól megszokott olvasóimon kívül még és még érkeznek újak is. Megakad a szemem egy neven és egy profilkép ikonon. Szokatlan név azaz ritka vezetéknév és egy nekem valamiért kedves keresztnév. Hofstätter Réka. A nevére kattintok s végre nagyban is látszik amit az ikonon láttam. Korombeli vagy talán picit idősebb de nem tudom meghatározni mennyi lehet, zöld szemek, barna bőr, pár arcpiercing és a kevenc hajam az erősen rövid, szinte fehérre hidrogénezett szőke. Jobb melle fölött színes tetoválás.
Publikus adatai között olvasom a nem messze lévő balatoni város nevét mint lakhelyét, Keszthely. Sokat járunk oda mert csak tíz kilométer és minden létező üzlet megtalálható ott. Tovább böngészek, kávézok és nem csinálok semmit. Élvezem a semmittevést.
Később bemegyek a konyhába, elkezdem a vadasnak szánt vaddisznó húst előkészíteni. Felforralom a páclevet közben szeletekre vágom a húst. Eljátszok vele. Amint elkészült hagyom kihűlni. Bevonulok a fürdőbe majd frissen lépek ki az ajtaján. Már tíz óra. Annát szokásos kávéjával ébresztem. Ő is jól aludt, nyújtózkodik, mosolyog. Megcsókolom édes ajkait és leteszem a börgét mellé az éjjeliszekrényra. Elindulok kifelé, mikor hallom, hogy utánam szól.
Cica menjünk ma be Keszthelyre, vásárolni kell ezt azt. – mondja.
Rendben – válaszolom – de igyekezzünk mert nem akarom a napot ott tölteni, itthon is van tennivaló és te is tudod ha kisüt a nap akkor itthon akarok lenni.
Persze – mondja – tudom.
Később kijön, leül, ő is rágyújt megborzong a reggeli hűvöstől. Megissza a kávét és bemegy a házba, ő is készülödik. Kihozom a kisebbik autót a garázsból, bevásárló kosarat és nylon szatyrokat teszek be a csomagtartóba.
Gyorsan érünk be a városba, ilyenkor hagyom Annát ő döntse el melyik boltba is menjünk bár a Tesco-t utálom most sem dönt mellette. Eurospar felé irányít. Elég hely van a parkolóban, kiszállok az autóból és hozok egy bevásárlókocsit. Annával lassan megyünk be, még a kinti üzleteket nézegeti. A zöldség osztályon kezdünk. Ahogy pakolászunk hirtelen megüti a szemem a reggel látott arc, bár még bizonytalan vagyok benne ő az e, csak nézem de lassan bizonyos leszek. Nem tudom levenni a szemem róla. Kocsit tolva ő is vásárol. Elkezdek gondolkodni mit is tegyek. Odamenjek és megszólítsam? Anna közben már előrement a tejtermékekhez kedvenc görög joghurtjáért.
Hatalmas keblei szinte kibuggyannak a fehér, ujjatlan, spagettipántos felsőből. Ahogy nézem hirtelen elkapja a tekintetemet és elmosolyodik majd pár másodperc után tovább válogat a gyümölcsök között. Többször összefutok még vele bent az üzletben, már szándékosan mosolygok rá ahogy ő vissza aztán hiába keresem, eltűnik. A pénztárnál Anna gonoszkás mosollyal kérdezi.
Megdugnád ugye azt a szőke tetkós csajt? – szóval ő is észrevette milyen szemeket meresztgetek rá.
De meg ám! – vigyorodok el mire belém csíp.
Jó de előbb engem ha hazaértünk – válaszol. Az autóban hazafelé elmesélem az egész történetet neki. Ahogy szokta felteszi a jobb lábát a jobb oldali ajtó és a műszerfal találkozásához de most könnyű ruháját feljebb is húzza. Kivillan fehér bugyija. Odanézek ő elmosolyodik és ujját végighúzza rajta.
Az útra figyelj – mondja és keze eltűnik az anyag alatt még hallom ahogy felsóhajt, ujjai érzékeny pontokat érintenek…
