A szobalány 3. A takarítás szakmai ártalom nála

Megkapaszkodok egyik kezemmel a csapban, a másikat pedig nekitámasztom a kabin falának, lehúnyom szemem és átadom magam az ingerek által keltett jóleső érzésnek. Ioana szenvedélyesen kényezteti farkam, eleinte csak nyelve nyaldossa makkom de mindig megérzem azt körülölelő ajkait, minden mozdulatával egyre többet és többet tüntet el belőle. Mélyen nem nyeli el, gondolom nem bírja viszont érzékisége és vadsága mindenért kárpótol. 

Kinyitom szemem és lenézek rá, haja egyre nedvesebb a vízcseppektől, nagy cicijei combomhoz érnek minden mozdulatával. Önkéntelenül felnyögök, bár megpróbálom visszafogni magam viszont az ingerek nem hagynak sem időt sem pedig teret arra, hogy hosszan élvezzem nyelvének izgató játékát. Váratlanul érek el a mennyei magasságba, megfeszülnek lábaim, a jóleső bizsergés elönti testem, mély levegőt véve felsóhajtok és megremegek az első lüktetésben. Kezével átfogja férfiasságom, épp csak makkom van ajkai között, szinte kifacsar minden cseppet belőle ahogy kezével mozdítja. 

Felemeli fejét, makkom arca előtt. 

Jetzt bist sauber sogar innen und außen auch – mosolyodik el – most már tiszta vagy kívül és belül is. Mach mal weiter bei mir! – Folytassuk nálam. 

Felegyenesedik és megcsókol, a víztől és az élménytől forró testünk, lüktetve ér a másikéhoz. Végighúzom ujjam gerincén majd popsiján. Rám néz. Nicht hier sondern bei mir. – Nem itt hanem nálam. – hangjában vidámsággal fegyelmez.

Elzárom a vizet, kezébe adom a törölközőt és csak nézem ahogy megszárítja magát. Kilép és öltözni kezd. Én is hasonlóképpen megtörölközök de a tőle nedves anyag alig szívja már a vizet. Sietve kapom fel a ruháimat. 

Előre megyek – mondja – nem kell, hogy mindenki együtt lásson minket. Tudod, hová kell jönnöd! – folytatja és kapok egy puszit a számra. Összeszedem a holmimat, addigra Ioana már elűnik. Elsétálok az autóhoz, belülök és megpróbálok átkanyarodni a másik oldalra de a  késő őszi napsütésben, hatalmas a forgalom. A fél perces út, legalább öt percbe telik. Leparkolok a ház előtt, a kapu résnyire nyitva. 

Felmegyek az elsőre és bekopogok a négyes számú ajtón. Herein! – Szabad! – hallom hangját. Belépek az előszobába, ledobom cipőmet majd kinyitom a szobába vezető ajtót is. Félhomály, behúzott függönyök, pislákoló gyertyafény és valamilyen keleti illat lengi be a helyiséget. 

Ioana a fotelban ül meztelenül, lábai a karfán, felsejlik csodavilága a gyér fényben. Komm schon, meine Muschi ist so feucht! – Gyere már, olyan nedves a puncim ! – suttogja. 

Elé térdelek, kinyújtom nyelvem, megérintem nagyobbacska kisajkait, felsóhajt…..

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!




A szobalány 3. A takarítás szakmai ártalom nála