A francba ismét berángatnak abba az irodába aláírásért, milyen ügyintézés folyik itt? – dühöngtem magamban a folyóson ülve mikor egy fiatal, jóképű pasi megállt előttem.
Felnéztem rá, rám mosolygott, vissza mosolyogtam rá.
Donhuán: Jó reggelt kívánok.
Gabriella: Jó reggelt. – pirultan el, mert ott ülve épp a farkára tévedt a tekintettem és bele haraptam az ajkamba, amit észre is vett.
Donhuán: Imi ma nem tudja önt fogadni, engem kért meg, hogy fogadjam és írassam alá a papírokat.
Gabriella: Rendben. – pattantam fel a székből.
Donhuán: Jöjjön velem. – mutatott egy ajtó felé.
Kis pici irodája van, de annál nagyobb a káosz benne.
Levetette a zakóját és a forgós szék támlájára rakta, de inkább dobta, megigazította az ingét.
Leült az asztalhoz, engem hellyel kínált.
Donhuán: Szóval akkor a lánya jöhet erre a tanácsadásra, már csak az Ön aláírása hiányzik.
Gabriella: Nem tegeződhetnénk?
Donhuán: Ezzel az aláírással vállalja az együttműködést. – úgy folytatta mintha nem is kérdeztem volna semmit.
Gabriella: Persze, vállalom. De többször nem szeretnék bejönni aláírás miatt így kérem mindent írasson velem alá. – mondtam nevetve miközben írtam alá az iratokat.
Fekete haj, kreol bőr, nem az a vékonyka, ajjjj nagyon esetem…
Donhuán: Ezzel készen is vagyunk. – állt fel a székéből.
Gabriella: Köszönöm a segítséget.
Donhuán: Nagyon szívesen, máskor is ha Imi nem érne rá. – kezét nyújtotta a kezem felé.
Viszonoztam, kezet fogtunk, erősen fogta meg a kezemet miközben a szemembe nézet.
Facebookon bejelölt.
Vissza igazolás után már jött is az üzenet.
Donhuán: A válaszom igen!
Gabriella: Mi igen?
Donhuán: Tegeződhetünk!
Gabriella: Jah, vagy úgy, elég késői a válasz!
Donhuán: De nem maradt el! Nagyon szép nő vagy!
Gabriella: Köszönöm!
Donhuán: Ha kérdezhetném van valakid?
Gabriella: Nincs. Neked?
Donhuán: Nekem sincs. Mit szolnál hozzá ha irodán kívül találkoznánk?
Gabriella: Oké. Lehet róla szó.
Donhuán: Péntek?
Gabriella: Megoldható.
Donhuán: Nálad lehetne?
Gabriella: Lehetne.
A tűzoltó volt csak mostanában nekem, de azt tudom, hogy ő soha nem lesz igazán az életem része, én meg nem élhetek életem végéig csak szex kapcsolatba. Vagy igen? Hisz a tűzoltó előtt is „csak” tartós szex kapcsolatom volt, a mentőssel. És ezidáig kifejezetten működtek az ilyen kapcsolataim. Semmi kérdőre vonás, szex, pici romantika, törődés, csipet szerelem, együtt alvás bele fér néha, de reggel sipirc mindenki dolgára. Végül is ha bele gondolok, erre volt szükségem válásom után. Nem voltam még felkészülve egy kapcsolatra. Jesszus Gabi, csak találkoztok, lehet egymáshoz sem értek. Református irodista, itt csak beszélgetés lesz, tuti. Azt se tudom, hogy most nyugtatom vagy hergelem magamat. – rohant végig a gondolatomon mikor megcsörrent a telefonom. Ő az. Donhuán: Szia. 5 perc és ott vagyok nálad. Gabriella: Oké. Várlak
Belépet a házamba.
Te uram ég, de régen hoztam haza bárkit is. Lehet most se kellett volna. – pörgött le az agyamba.
Gabriella: Egy üdítőt?
Donhuán: Igen. – lépett hozzám és megcsókolt.
Nem gyors ez kicsit, de nem tudtam viszonzás nélkül hagyni.
Donhuán: Arra van a hálószoba?
Gabriella: Aham.
Csókolt tovább és lassú léptekkel vezetett a hálószoba fele.
Az ágynál elkezdet vetkőztetni és csókolni a testemet, a melleimnél hosszabban időzött.
Donhuán: Nem akarod levenni a ruhámat?
Gabriella: De. – mondtam halkan.
Már nagyon kemény volt a farka.
Elé térdeltem és bekaptam a farkát.
Keményen, mélyen nyomta a farkát a számba.
Donhuán: Gyere. – állított fel.
Hanyatt fektetett az ágyon.
Csókolóztunk.
Melltartómat nem tudta levenni.
Donhuán: Bocsi. – tépte le rólam.
Végig csókolta a testemet.
Donhuán: Gyönyörű vagy! Gyönyörű tested van!
Nyalni kezdet.
Ujjazott közben.
Ismét végig csókolta a testemet.
Donhuán: Húzok gumit.
Gabriella: Rendben.
Belém hatolt.
Két test egyé vállt, együtt mozogtunk. Hol finoman mozgót bennem, hol vadul.
Donhuán: Nagyon kívántalak már! – sutógta a fülembe.
Fogta le a kezeimet a fejem felett.
Leszállt rólam, gyere ülj bele a farkamba, látni akarom ahogy mozogsz rajtam.
Csókolózva finoman mozogtam benne, elélveztem.
Donhuán: Gyere szopjál le. Jajjj ne haragudj, kicsúszott a számon.
Gabriella: Ne kérj ezért bocsánatot, mert lefoglak szopni. – szálltam ki a farkából és vettem le róla a gumit.
Ahogy bekaptam a farkát már fogta is a hajamat és úgy mozgót felfele kitöltve a számat.
Kihúzta a számból a farkát és ráélvezett a számra..
Gabriella: Megyek megmosakszom. – és oda dobtam neki a nedves törlőkendőt ami az éjjeli szekrényen volt.
Mikor vissza mentem meztelen volt még, el volt terülve a francia ágyamon.
Donhuán: Legközelebb mikor?
Gabriella: Mikor találkozzunk? Nem tudom, majd írunk és megbeszéljük, nem tudom mikor érek rá.
Donhuán: Valami programot tervezhetnénk.
Gabriella: Nem. – olyan gyorsan vágtam rá, hogy még én is meglepődtem.
Donhuán: Nem??? Most nehogy azt mond, hogy csak a farkam kellett és most csak úgy kidobsz. – pattant ki az ágyból és a szekrénynek nyomva megcsókolt.
Gabriella: Most ezt úgy mondod mintha nem a puncim miatt jöttél volna! – emeltem fel a hangomat.
Donhuán: De, azért is. – engedett el.
Gabriella: Majd beszélünk még úgyis, de én ezt most nem tudom vállalni. Egyenlőre nem akarok semmi komolyat. Majd alakul.
Donhuán: Értem. Végül is igazad van. Az irodán is, hogy magyaráznám meg, hogy együtt vagyok az ügyféllel, hamar túl gondoltam én ezt. De azt most kijelenthetem, hogy nagyon kellesz nekem szexuálisan! És ráadásul még egyszer meg foglak ma dugni, rántott magához.
Haza ment. Csend lett. Nem magány, nem üresség, csak csend. Gondolataimmal maradtam. Eszembe jutott a postán a biztonsági őr aki azt kérdezte tegnap, hogy még mindig szingli vagyok, ha igen akkor otthonomba meghívhatnám egy kávéra, mosolyogva annyit mondtam, hogy egy kávéra bármikor. Eszembe jutott pennyi parkolóba az apa aki a kezembe nyomta a telefon számát. Eszembe jutottak a kollégák akik a szexuális életemet cikizik állandóan, és kérdezgetik, hogy miért nincs pasim. Eszembe jutott az a sok sok facebook üzenet, hogy találkozz velem… és én hol durván hol tapintatosan utasítom el őket, mert nem érdekelnek, vagy valakikben táplálom a reményt, hátha össze jön a sok elfoglaltságom mellett egy egy randi. Eszembe jut a társkereső oldal…az a sok sok idióta, vagy éppen bejönne, de túl messze van tőlem, de inkább (már) nem is próbálkozom. Anyám aki azt mondja állandóan hogy, Lányom, egyedül akarsz megöregedni? Apám szavai mikor valamit nem tudok megcsinálni egyedül, látod lányom… el kellene a háznál egy férfi… …és újra csend. És akkor eszembe jutott, hogy milyen odaadassál vártam haza a férjem vacsorával, meleg hitvesi ággyal… és után nem a csöndet, hanem magányt és végtelen ürességet éreztem…! És most nem, most jött a nyugalom a csenddel ahogy elnyújtóztam egyedül az ágyamban.
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja.
Csókolt tovább és lassú léptekkel vezetett a hálószoba fele.