Munkakeresés 1. Muszáj

Dúlok-fúlok magamban.

Visszajöttük a Császárvárosba amit imádok. Leszámítva a sok keleti túristát még mindig a dicsőséges, Kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia képét látom benne a sok K und K-s épülettel, emlékkel, Sissi-vel, Lehárral. 

Mivel még májusban felmondtunk Annával életünk legreményteljesebb és aztán leggyászosabb munkahelyén nem is dolgoztunk. Ház eladás Pest mellett majd házvétel álmaink beteljesülése a Balaton partján egyszerűen nem engedte, hogy itt ismét elmerüljünk a hétköznapok sűrűjében. Sajnos persze a pénz is véges és az egészségbiztosítás is szóval bejelentkeztünk a Munkaügyi Hivatalba – mifelénk egyszerűen AMS a neve – mert jól jön az a kis pénz is amit az állam utal ráadásul esélyes, hogy olyan helyre közvetítenek ki ami még tetszik is. 

A kedves ügyintéző hölgy csak elnézően mosolygott amikor közöltem vele, én igenis főzni akarok de nem valami étteremben, nem a vendéglátásban hanem kórházban, idősek otthonában esetleg iskolában. Lehetséges persze de amikor itt Ausztrában is kevés a vendéglátós szakember, muszáj lesz elmennünk a olyan helyekre állásinterjúra ami vendéglátás. Mondanom sem kell, hogy csak ilyen munkákat kaptunk. Kötelező jelleggel meg kell az ilyen állásokat pályázni különben elveszik a támogatást.

Annával végigjártuk az ő címeit és az útba eső enyémeket is de sajnos túl jók a referenciáink így neki az első helyen sikerült is elhelyezkednie bár csak a következő hónap elejétől ami még két hét, nekem pedig mindenféle gyógykezelést kellett még behazudnom, hogy ne vegyenek fel. 

Ma csak nekem volt időpontom egy olyan négy csillagos szállodába ahová két éve akár öltem is volna, hogy felvegyenek. Morcosan keltem, ráadásul átjáróház a lakás. Persze kisebbik lányom velünk lakik na de épp itt a nagyobbik is és a sógorom pedig a nappalit bitorolja. Magánéletünk egyenlő a nullával. Anna ráadásul még rosszkedvű is mivel megint vagy hat napot késik a nők öröme nála és nincs is jól. 

Magamra zárom a konyhát, ilyenkor ide telepítem a virtuális világom azaz itt a laptop. Rosszkedvűen iszom a kávém, engedek hideg vizet a pohárba amibe a magnézium pezsgőtablettám kerül, ezzel veszem be a C-Vitaminom és a vérnyomáscsőkkentőm. Igazából elmondhatom, hogy amolyan “fasz kivan a világgal” hangulatom van. 

Felébrednek a gyerekek, kávé, tea, műzli. Megunom és elmegyek a lakás legkisebb helyiségébe majd a fürdőbe. Elkészülök és felöltözök. A konyhába lépve látom már megint nincs elpakolva a koszos tányér és bögre, morogva szólok be lányaimnak figyelmeztetve őket a rendre. A kisebbik ugrik és kipakolja a mosogatógépet majd bele a koszos edényeket, a nagyobbik csak nézi. Na igen, elváltam már lassan tizenöt éve az anyjuktól, tőle lehetett ekkora kupleráj-gyártást tanulni. Megmelegítem Anna kihűlt kávéját a mikróban majd teszek bele tejet, otthagyom a lányokat és beviszem neki a hálóba. Minden reggel ez a szeánsz de imádom megtenni. Ő még alszik, akkor nyitja ki a szemét amikor közelségemet érzi. 

Jó reggelt Nyuszi – nézek rá és megcsókolom. 

Az órára néz: Úristen már ennyi az idő ? – kérdi.

Nyugi, ébredezz csak – válaszolom. Nézem azt az ilyenkor gyermekien édes arcát, szemeit – még nem jutottak el gondolatai a napi gondokhoz, még olyan tiszta. Fölé hajolok és ismét megcsókolom édes ajkait, nyakát és vállát. Érzem bőre illatát, kimondhatatlan boldogság őt érinteni. Csak viccből lejjebb húzom a takarót, kivillannak cicijei, vágyakozással telve csókolom édes mellbimbóit.

Ilyenkor az következik, hogy : neeee nyusziii – de most csak felsóhajt és lehunyja szemét. Ajkaim cicijére tapadnak, nyelvem bimbóit érinti. Hallom ahogy visszafogott hangon ismét felsóhajt. Nyelvem érzékien érinti az egyre keményedő bimbókat, Anna félhangosan felnyög. 

Felállok és a hálószoba ajtaja felé indulok, halkan kattan a zár. Amint visszanézek Anna épp megszabadítja magát a takarótól….

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!



Munkakeresés 1. Muszáj