Séta 8. Nem tőlem nedves

Megfogom nagy fenekét, imádom kezemben tartani, annyira nőies, annyira vágykeltő amint, néha mozdulataim által kivillan pici rózsája, keskeny derekának és popsijának vénuszi látványa, egyszerűen elveszi az eszemet. Minden lökésemnél Anna felnyög, halkan de érezhetően visszafogottan hiszen nem vagyunk egyedül a lakásban, ráadásul bármikor ránknyithaják az ajtót.

Férfiasságomon érzem forró  hüvelyének szorítását, ahogy szeméremdombom hozzáér nedves puncijához és egyre inkább átveszi azt az édes és izgató lucskos érzést. Mozgok. Lassan de a végén mindig erőteljesebben mozdulva, hallgatom ahogy felnyög, felsóhajt, élvezi. Most nem tudom eldönteni, hogy képzelete hol jár, a délutáni férfit fantáziálja magának vagy én vagyok a főszereplő. Azon kapom magam, hogy már nem is érdekel mert a köztünk lévő összhang csak egymásra enged koncentrálni. Erőtlejesen mozdulok, Anna alig tudja visszafogni kitörő élvezetének hangját, nem is érdekel ki hallja meg, szinte felnyársalom farkammal minden lökésemmel. 

Isteneem – hallom a halk szuszogását – érzed milyen nedves vagyok? 

Igen, érzem – lihegem én is és egyre vehemensebb módon mozgok. Kezem vállára helyezem és magam felé húzom, akarom, minnél mélyebben benne lenni, szinte el akarok veszni benne. Lucskos szemérme és a benne játszó farkam halk hangokat hallat, halkan csattan, néha megnyikordul az asztal is. Anna felemeli fejét, kezét szája elé kapja ahogy kitör belőle a kéjes hang, orgazmusának hangja. Éles sikolya eltompul amint ráébred bárki meghallhatja épp. 

Imádom az gyönyörét megélni, mindig akarom érezni, hallani, többször és többször. Gyere, gyere, élvezz a lucskos pinámba – suttogja frivolul – és megint felnyög ahogy makkom szinte méhébe jut. Élvezem a helyzetet és nem akarom még, hogy vége legyen ennek az estének de valahol engem is aggaszt, bármikor bejöhet valaki és nem idegen hanem családtag. 

Elengedem magam, pár lökés után elindul bennem a bizsergés ami elvezet, most szinte rohanva a kéjes tetőpontig. Megállok, férfiasságom mélyen benne, előre ránduló testem, megfeszül, lüktet spermám belé, aprókat remegve spricceli teli forróságommal nedves hüvelyét. 

Anna felemeli a fejét és körlnéz, tudom most valami papírt keres de a konyhai törlő hengere üresen lóg a helyén, nincs amit használhatna.

Basszus – suttogja halkan – végigfolyatom a lakásban – majd felegyenesedik, lábait szorosan összezárja. Megcsókolom, szemem csillogó övéiben merül el, elindul a fürdő felé, halkan szinte lopakodva. Utána megyek, combja belső felén megcsillan fehér nedvem amint csurog ki belőle, néhol a földre cseppenve. Belép a kádba és megnyitja a vizet.

Fogok egy papírzsebkendőt és eltüntetem a nyomokat majd megállok a mosdó mellett, hallgatom a víz csobogását, nézem a tejüvegen átszűrődő alakját amint zuhanyzik. Nem gondolkodok sokáig, nem mosom a meg a mosdónál nedveinktől csillogó farkam hanem várok. Elzárja a vizet, törölközik. Kinyílik az ajtó és kilép a szőnyegre. 

Mész te is? – kérdezi. Válaszképpen kezembe fogom férfiasságom és felé mutatom. Nem megyek – mondom  – tedd meg te. Letérdel, finoman ajkai közé veszi, nyelve izgatóan nyalja végig, érzem a belőle kiáramló vér megáll majd az ellenkező irányba indul, egyre keményebb lesz megint…. 

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!




Séta 8. Nem tőlem nedves